Főoldal / Szalézi világ / Milyen boldogok ezek a szaléziak! - interjú a rendfőnökkel
Milyen boldogok ezek a szaléziak! - interjú a rendfőnökkel
2015-03-27 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Egy évvel ezelőtt, 2014. március 25-én a 27. Egyetemes Káptalanon megválasztották Ángel Fernández Artime atyát szalézi rendfőnöknek és Don Bosco tízedik utódának. Az évforduló alkalmából az ANS nemzetközi szalézi hírügynökség egy interjút közöl, amelyben a rendfőnök beszámol az azóta eltelt egy évről, beszél álmáról a Szalézi Társaság számára, és üzenetet küld a fiataloknak, a Szalézi Család tagjainak és a világi munkatársaknak.
Don Bosco álmodó volt. Don Bosco utódaként ön mit álmodik a Szalézi Társaságról?
A sok dolog között, amiről álmodom, két szempontot választanék, amelyek egyenesen a szívemből szólnak. Arról álmodom, hogy a Don Bosco Szaléziak és a szalézi rend minden egyes tagja kivétel nélkül, igazán nagyon boldognak érezze magát, mert azt az életet éli, amit választott, örömmel hálát adva minden nap az Úrnak és Don Boscónak a fiatalokért.
Arról álmodom, hogy mindazok, akik látnak minket, azt mondják: „Milyen boldogok ezek a szaléziak!” És hogy a mi válaszunk: „Boldogok vagyunk, mert az Úr betölti az életünket, mert érezzük szalézi testvéreink, a családunk és a barátaink szeretetét, és örömmel tölt el bennünket, hogy életünket adjuk a fiatalokért, akiket az Úr küld nekünk.”
Egy olyan szerzetes társaságról álmodom, amely az elkövetkező öt évben, amikor előre tekintünk a 28. Egyetemes Káptalanra, elmondhatja magáról, hogy továbbra is növekedett hitelességben és hűségben, ami számunkra, szaléziak számára a legfontosabb.
Don Bosco sokat álmodott. Álmaiban sokszor pontosan meglátott helyzeteket és kihívásokat, amelyekkel a szaléziak szembe találták magukat. Van valami különleges szempont, amit meg kell javítaniuk ma, ha vissza akarnak térni Don Bosco nagy álmához?
Bárcsak birtokolnám Don Bosco azon képességét, hogy álmában látja a szaléziak előtt álló kihívásokat! De félre a tréfával, tudva, hogy mindig számíthatunk az Úr jelenlétére az ő Lelkében, ez az év után ki merem jelenteni, hogy a nagy kihívásoknak sok köze van a tegnaphoz, de természetesen a mához és a holnaphoz is. Azért mondom ezt, mert érinti a hitelességünket, amellyel megéljük a megszentelt szerzetesi életet és a karizmát, amelyet kaptunk. Van egy út, amelytől sohasem térhetünk el, még egy hüvelyknyit sem. Értem ezen elsődleges elköteleződésünket a fiatalok iránt, beleértve a serdülőket és a gyerekeket is. Mindenekelőtt, a mi elsődleges választásunk mindig a legszegényebbek, a rászoruló fiatalok, az elhagyottak és a peremre szorultak. Ha mindig követjük ezt az utat, akkor nincs mitől félnünk. Meggyőződésem, hogy Don Bosco atyánk születésének nem csak a kétszázadik, hanem a háromszázadik évfordulóját is meg fogjuk ünnepelni a szaléziakkal és a Szalézi Család tagjaival együtt.
Melyek a Társaság azon realitásai, amelyek az Ön számára a leglényegesebbnek tűnnek egy év rendfőnökség és az utazásai után?
Azok közül, akikkel találkoztam az utazásaim során mind a négy kontinensen, és remélve, hogy van még sok más szép hely, amelyeket meglátogathatok a következő években, ha az Úr megengedi, szeretném kiemelni, nagy általánosságban véve, valamennyi szolgálatot, amelyet a sok ezer és ezer hátrányos helyzetű fiatalt javára végeznek különböző részein a világnak. Most szeretném különösen kihangsúlyozni mindazt, amit rendtársaink tettek az ebola-járvány után árván maradt fiatalokért Libériában és Sierra Leonében. Szeretném felhívni a figyelmet arra a munkára, amit az utcagyerekekért végzünk sok országban a világon. Azután megemlítem a különböző nemzetek (köztük Dél-Szudán) menekültjeinek befogadását a szalézi házakba. Nem felejthetem ki azt a gondoskodást sem, amelyben több száz bevándorló gyereket részesítettek házainkban a mediterrán országokban, Kelet-Európában és a Közel-Keleten. És nem tudom elfelejteni azokat a menekülteket sem, akik országhatárokon keresztül menekülnek a háborúk elől és menedéket találnak néhány házunkban. Emlékezek arra is, hogy jelen vagyunk a fiatalok és a lakosság között ott is, ahol minden nap lövöldözés van, mint Aleppóban és Szíria többi részén.
Köszönöm az Úrnak és Don Boscónak szalézi testvéreim és az egész Szalézi Család elkötelezettségét az egész világon! Nem tudom nem megindultan szemlélni a munkájukat, amely megmutatja, hogy mi azt csináljuk, amit Don Bosco tenne, ha ma élne.
Nagyon sok fiatal szalézi van, aki most éli szalézi életének első évét. Mit üzen nekik?
Az üzenetem a következő: „Kedves fiatal rendtársaim, legyetek boldogok, hogy ezt a gyönyörű hivatást élhetitek meg. Legyetek boldogok, szenvedélyesen követve Jézust Don Bosco nyomdokain. A mi hivatásunk csodálatos, a karizma, amit kaptunk, szép és időtlen. Fiatalok ezrei várnak rátok. Az Úrnak szüksége van rátok, Don Boscónak szüksége van rátok; a fiataloknak világszerte szükségük van rátok.”
Végül, van valami, amit a fiatalok fülébe súgna, mint ahogy Don Bosco mindig tette?
Igen, természetesen! Kedves fiatalok, azt akarom nektek mondani, hogy mi csak a ti javatokat és a ti boldogságotokat akarjuk itt és az örökkévalóságban. Számíthattok Isten kegyelmére. Legyetek bátrak, mert nektek kell lenni az életetek főszereplőinek. Ehhez mindenkinek a saját életében kell megvalósítania Isten álmát.
A Szalézi Családnak:
Kedves Szalézi Család: mi egy igazi szerzetesi család vagyunk az egyházban. Sokat várnak el tőlünk. Valódi, meggyőződéssel teli misszionárius tanítványok kell hogy legyünk, amint ezt Ferenc pápa kéri tőlünk. Tehát, ahogy haladunk előre, figyelnünk kell a testvériességre és a közösségre, és soha nem szabad panaszkodnunk.
A világi munkatársaknak:
Kedves barátaim szerte a világon: azt mondogatom testvéreimnek a Szalézi Társaságban, hogy „megosztani a küldetésünket nem kötelező, de a karizma és a küldetés követelménye”. Azt kérem, hogy nyissátok meg a szíveteket és növekedjetek tovább a szalézi önazonosságotokban, mint Don Bosco küldetésének részesei ma, ami sokkal több, mint csupán a szalézi házakban dolgozni.
Megválasztásának első évfordulóján a szalézi rendfőnök ismét egy videó-üzenetben fordult rendtársaihoz. Ez a második a negyedévenként megjelenő üzenetek közül. A rövid, négy perces üzenetben a rendfőnök elmondja, hogy ilyen módon is közelebb szeretne kerülni rendtársaihoz és eljutni minél több szerzetesi közösségbe. Beszél többek között a közelgő húsvétról, arról, hogy ne feledkezzenek meg a hitelességükről, hogy Isten az első helyen áll a szaléziak életében és szól az idei strennáról is. A videó magyar felirattal megtekinthető az oldal alján.
ANS – Róma/Szaléziak.HU
