Főoldal / Magyar Tartomány / Boldog Sándor István emléknapján

Azért is jelentős lehet Sándor István a ma emberének, mert egy nagyon egyszerű személyről van szó, akiről úgy érezhetik, hogy közülük való. Különösebb intellektuális képességekkel nem rendelkező, nyitott, jólelkű, egyszerű fiatalember volt, aki azonban bele tud kapaszkodni a hitébe, akinek az életében látjuk azt, hogy a mindennapi élet nehézségei, apró kudarcai mellett mennyi erőt ad a hit az élet terhének vállalásához. Igyekezett minden dolgában a legjobbat nyújtania, életével és viselkedésével elnyerte mások megbecsülését.

„Velem tehettek, amit akartok, de Krisztus fog győzni, ti pedig elvesztek…..” kiáltotta 1953. június 8-án a kivégzésre vezetett Sándor István a fegyház folyosóján. Egy egyszerű szolnoki munkáscsalád legidősebb gyermeke el tudott jutni arra a mélységes hitre, hogy nem csupán értette, de élte is Szent Pálnak azt a kijelentését, miszerint egyikünk sem él önmagának, hanem amíg élünk, az Úrnak élünk, és ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Elevenítsünk fel most egy esetet, amely Sándor István életének utolsó időszakához kötődik!

Balássy Géza, aki az 1956-os forradalom során került ki a börtönből és még abban az évben elhagyta az országot, azzal a biztos tudattal halt meg, hogy az életét Sándor István önként vállalt vallomásának köszönhette. Sorsáról és megmeneküléséről így számolt be:

„Az első pofonok után már csak a KIOE-ista múltamra tudtam gondolni. Később azonban elkezdett derengeni, hogy a demokratikus rend megdöntésére való szervezkedés vezetésével vádolnak. Ebben, többek között az ugyancsak letartóztatott Sándor István, mint társam szerepel. Az egyik tárgyalási napon mindketten jelen voltunk. Az összeesküvésben való vezető szerepemet firtatták. Ekkor Sándor István váratlanul közbeszólt: „hogyan képzelték, hogy ő nekem parancsolgathat?” A bíró erre megkérdezte, hogy „miért mond ilyeneket”. Sándor István erre formálisan nekem támadt: „Mit képzeltél te taknyos, hogy én elfogadok tőled valamilyen utasítást, amikor tizennégy évvel vagyok idősebb nálad!” A tárgyalást akkor félbeszakították.

Balássy Géza sokáig töprengett a hallottakon és nem értette a történteket. Ügyét azonban az eset után elkülönítve kezelték és egy másik eljárásban ítélték el, ahol életfogytiglani büntetést kapott.

Az ítélet kihirdetése után döbbent rá, hogy Sándor István megmentette az életét azon a bizonyos tárgyalási napon. Az okra sok-sok töprengés után jött rá. Sándor István valamilyen módon megsejthette, hogy őt mindenképpen halálra szánták. S ha valakit meg tud ettől menteni, azt meg kell tennie. Megtette! Balássy Géza azzal a biztos tudattal halt meg, hogy az életét Sándor István önként vállalt vallomásának köszönhette.”[1]

Balássy Géza az Egyesült Államokban telepedett le, ahol 2004. március 29-én, 75 éves korában halt meg. A családja kegyelettel őrzi megmenekülésének emlékét.

Boldog Sándor István, könyörögj érettünk!

Szaléziak.HU