Főoldal / Szalézi világ / Savio Szent Domonkos, a várandós édesanyák védelmezője

Savio Szent Domonkos életét ismerve nem okoz meglepetést, hogy ő a ministránsok védőszentje. Ám kevésbé ismert, hogy hogyan is lett ez a kamasz fiú a „bölcsők szentje”, aki közbenjár Istennél a várandós, nehéz szülés előtt álló édesanyákért.

 Az alábbi eseményt Teréz, Domonkos húga, a család tízedik és utolsó gyermeke mesélte el. A szenttéavatási eljárás számára esküvel erősítette meg vallomását 1912-ben, majd 1915-ben. Teréz nem ismerte testvérét, Domonkost, mert az már halott volt, amikor ő a világra jött. De a családban mindig beszéltek a dologról; Teréz maga dicsekedett is vele, és megőrizte, mint egy családi ereklyét.

„1856. szeptember 12-én történt, hat hónappal Domonkos halála előtt. Azon a napon Domonkos jelentkezik Don Boscónál:

- Legyen szíves egy napra hazaengedni.

- Miért?

- Édesanyám beteg és a Szűzanya meg akarja gyógyítani.

- Honnan tudod?

- Én tudom.

- Megírták?

- Nem, de én tudom.

Don Bosco tudta már, hogy Domonkos titkokat szokott rejtegetni, nem is faggatta tovább.

- Hát jó, menjél. Tessék, itt az útiköltség.

Valóban, az édesanyja akkor várandós volt és helyzete váratlanul súlyosnak mutatkozott. Domonkos felül az utasokat szállító társas kocsiba. Castelnuovóban kiszáll, onnan gyalog indul Mondonióba. Buttigliera d'Asti felé befordulva találkozik édesapjával, aki orvosért rohan.

- Hová mégy, Minot? (Ez Domonkos beceneve.)

- Édesanyámhoz.

Nem alkalmas az ilyen időpont egy fiúgyerek számára: az édesanya súlyos állapotban van és vele együtt halálveszélyben a születendő kisbaba.

- Ne, most ne menjél! - mondja neki határozott hangon az apja. - Nézz be előbb a nagymamához itt Ranellóban!

Domonkos azonban folytatja útját. Ez volt az egyetlen eset, hogy nem engedelmeskedett.

A házban nagy a sürgés-forgás. A gyermekeket elvitték hazulról, a szomszédasszonyok jönnek mennek. Meglepődnek, amikor Domonkos megjelenik. Nem engedik oda, ne zavarja most az anyját. Ő pedig: „Tudom, hogy beteg. épp azért jöttem meglátogatni.” És máris szalad anyja szobájába. Anyja is meglepődik... „Hogy-hogy itt vagy. Minot? Nincs semmi bajom, csak most hagyjál, majd hívlak később.” „Jól van, megyek is, csak előbb egy puszit!” Nyakába ugrik, megcsókolja. Este már az Oratóriumban van.

De édesanyja mindjárt jobban érzi magát. Rá nemsokára megjön az apa az orvossal és csodálkozva látják, hogy már minden rendben van, az édesanya jól van és mellette már ott a kisbaba, Maria Caterina. A szomszédasszonyok örömmel veszik körül. De egy furcsa szalagot látnak a mama nyakában, rajta egy selyembe hajtott valami, olyan skapuláré-féle. ,,Biztosan Minot tette a nyakamra - mondja az édesanya -, amikor meg akart ölelni engem.”

Az Oratóriumba érve Domonkos jelentkezett Don Boscónál. „Édesanyád hogy van?” „Már meggyógyult, a Szűzanya meggyógyította.”

Savio Teréz, amikor erről esküvel tanúskodott, a vállruha további történetét is elmondta. Édesanyja más kismamának is oda szokta adni, ha hozzá hasonló helyzetben voltak. A szerencsés kimenetelt égi beavatkozásnak, imameghallgatásnak tulajdonították. Maga Teréz is tapasztalta a segítséget... „Minden erőm elfogyott már, és gyógyulásra semmi remény. Elég volt, hogy ott legyen Mondonióból a vállruha, visszanyertem egészségemet és az élet is visszajött.”

Később még sokan kapták kölcsönbe a vállruhát, egyszer aztán nyoma veszett. Örökre eltűnt. Nagyon sajnálta. De az édesanyák és a kisgyermekek továbbra is folyamodtak Domonkoshoz és kérték közbenjárását. A boldoggá avatáshoz szükséges és elismert két csodatett épp két kisgyermek, a szentté avatásnál, pedig két édesanya megmagyarázhatatlan gyógyulása volt.

(Enzo Bianco: Savio Domonkos, Don Bosco tanítványa, Don Bosco Kiadó, 1996.)

A Szalézi Művek főigazgatósága Savio Domonkos szentté avatása, 1954 óta engedélyeztette, hogy készüljenek selyem szalagok a fiatal szent képével, amelyek segítik a hívők imádságát. A kezdeményezés természetesen csak egy eszköz, hogy a várandós anyák kérjék Savio Domonkos közbenjárását, egy felhívás az imádságra. Nem elegendő a kis szalagot viselni, mint egy csodatevő amulettet, hanem hittel kell kérni a fiatal szent közbenjárását, gyakran gyónni és szentáldozáshoz járulni és vállalni a megpróbáltatásokat. A selyem szalagon levő képecskét személyesen kérhetik a torinói Segítő Szűz Mária bazilikába látogató zarándokok, vagy postai úton küldhetik el kérésüket a várandós édesanyák.

A torinói bazilikában a Savio Domonkos oltár mellett álló szobor környékét mindig sok-sok rózsaszín és kék szalagcsokor díszíti – ezek a családok hálájának jelei Savio Domonkos közbenjárásáért. Ilyeneket láthatunk Savio Domonkos emlékhelyein és számos olaszországi templomban is. Az olasz Bollettino Salesiano (Szalézi Értesítő) szerkesztőségébe még ma is folyamatosan érkeznek jelentések a Savio Domonkos közbenjárására történt csodás eseményekről és az édesanyák köszönő szavai bizonyítják, hogy ő most is ellátogat egy-egy új élet születésén aggódó családhoz.

www.donbosco-torino.it/Szaléziak.HU