Főoldal / Szalézi világ / A maradók élete - szaléziak Szíriában

Szeptemberben az Al Jazeera arab televízió elemezte a Google keresőprogram adatait, és a kapott eredmények szerint nem a „Hogyan érhető el a legközelebbi kórház”, „Hogyan kell kezelni a sebeket, égési sérüléseket” és a „Szíriai Vöröskereszt” a leginkább keresett címszavak Szíriában, hanem a „Hogyan lehet eljutni Németországba”, „Görögország térképe” és a „Tenger Törökország és Görögország között”. Aki az orosz bombázások, a lázadók terrorista csoportjai és az iszlám állam erőszakos tevékenysége ellenére még Szíriában van, arra gondol, hogyan mentse az életét, vagy hogyan meneküljön. És vannak, akik egyszerűen megpróbálják „túlélni”, a mindennapi élet alternatíváját kínálják a gyermekeknek és fiataloknak, utazásokat szerveznek, katekizmust oktatnak, és nem zárják be az oratórium udvarát. Ők az aleppói szaléziak. A rend 1948 óta működik az országban. Amikor megérkeztek, nyitottak egy szakközépiskolát és egy oratóriumot, „ahogy Don Bosco akarta” - mondja Pier Jabloyan, frissen szentelt szalézi szerzetes pap.

„Aleppo szalézi történelme nagyon régi” – magyarázza – „nagyon kevés az olyan fiatal keresztény Aleppóban, aki ne járt volna még az oratóriumunk udvarában.”

Pier 30 éves, és ugyanúgy közzéteszi a fotóit az Instagramon, mint a társai bárhol a világon. „Ez az ég Aleppo fölött ma este” - írta a kép alá, amelyen egy gyönyörű naplemente látszik egy héttel ezelőttről. Pier egy fiatal szalézi pap, aki Olaszországban tanult, és ezen a nyáron tért vissza Szíriába, hogy koordinálja a nyári táborokat több száz fiatal szír számára.

„A háború kezdetétől fogva nem volt kétséges, hogy újragondoljuk jelenlétünket Aleppo fiataljainak körében, sőt, azt kérdeztük magunktól, hogyan kellene reagálni a katasztrófára, amely hatással van az itteni emberekre? A válasz lehetett volna nem is, de csak rá kellett nézni a fiatalokra” - mondja Pier, aki szeptemberben találkozott Ferenc pápával Rómában, a fiatal szerzetesek első világtalálkozóján. Ebből az alkalomból átadott neki egy töltényt, „az egyiket az az ezer és ezer golyó és aknavető repesz közül, amelyek naponta hullnak Aleppo városára”: ez kivételesen a szalézi oratórium udvarára esett a nyári táborok idején.

Megfigyelők szerint Szíriában legalább 200 ezer haláleset történt a konfliktus kezdete óta. Ezeknek körülbelül egyharmada (70 ezer) civil áldozat, és legalább 8803 18 év alatti gyermek. „Állítsátok meg a háborút Szíriában, és nem jövünk el többen onnan” - mondta Budapesten egy kis szíriai menekült az Al Jazeera kamerái előtt.

„Fájdalmas azt látni, hogy a legjobb fiatalok közül sokan az életüket kockáztatva elmennek, de mindez ismételten rákényszerít minket arra, hogy ebben a helyzetben se adjuk fel, és még keményebben dolgozzunk. Mi, szaléziak ugyanazt fogalmazzuk meg, amit Don Bosco mondott a fiainak: „Veletek jól érzem magam” – és mi, aleppói szaléziak remekül érezzük magunkat az aleppói  fiatalokkal.”

Pier történetein és képein úgy tűnik, mintha az élet Aleppóban semmit sem változott volna. Nyári táborok, lelkigyakorlatok, oktatási és sport tevékenységek, amelyek legalább 500 fiatalt szólítanak meg minden évben. „Nagyon nehéz élni a háborúban, de vannak jelei a reménynek. Még helye van az örömnek, minden alkalommal jó bulizni, házasodni, megünnepeljük a születésnapokat” - írja.

A mindennapi élet megszakadt

Aki úgy döntött, hogy Szíriában marad, annak nem csak az erőszakkal és a pusztítással kell szembenéznie, hanem a nehézségekkel is, amelyek lehetetlenné teszik a mindennapi életet: „A közbiztonság, a közszolgáltatások, az alapvető termékek hiánya, az élelem és víz, a gázolaj és a villamos energia hiánya lehetetlenné teszi a mindennapi életet.” Pier beszél „azokról a dolgokról, amelyek természetesek egy mai ember számára”, mint például az ivóvíz, bekapcsolni egy ventilátort, vagy nézni a tévét. A vízhiány kompenzálására kutakat ásnak, de a szennyeződések miatt a betegség kockázata igen nagy és a víz nem biztonságos. Minden családnak van olyan családtagja, aki megsérült, meghalt, vagy elrabolták.

A gyermekek nem járnak iskolába

A konfliktus előtt Szíria az egyike volt azon közel-keleti országoknak, ahol a legmagasabb volt az oktatási ráta. A Save the Children szervezet adatai szerint az elmúlt négy évben a legnagyobb konfliktusok helyén, mint amilyen például Aleppo, ez 90%-ról 6%-ra csökkent. És 2014-ben a menekült gyerekeknek a fele nem járt iskolába. „A mai napig hiányzik a források 50% -a, ami szükséges volna az oktatási programok finanszírozásához” - mondja Roger Hearn,  a közel-keleti térség civil szervezeteinek igazgatója. De nem csak a pénz hiányzik. Szíria elvesztette tanárainak legalább 22% -át a konfliktus kezdete óta, több százan haltak meg, és ezrek menekültek el az országból. Legalább egy negyede iskoláknak megrongálódott vagy megsemmisült, és közel három millió szíriai gyermek nem tud részt venni a tanórákon.

„Üdvözöljük Aleppóban, amely ellenáll, annak ellenére, hogy az egyik legveszélyesebb városnak tartják a világon” – hirdeti egy felirat a szalézi központban. Pier Instagramjának egyik utolsó képén tucatnyi mosolygós gyermeket láttam bansolni: ezzel kezdték meg a lelkipásztori évet. Még ha „ólomeső esik is az égből” - mint írta egy másik fénykép alatt, és golyók röpködnek is az oratórium focipályáján, Pier számára elég csak ránézni ezekre az arcokra, hogy megjegyezze: igen, Aleppo pontosan az a hely, ahol ő marad.

 www.vita.it/Szaléziak.HU