Főoldal / Szalézi világ / Hálás vagyok a Szalézi Családnak azért, amivel gazdagították az életemet

A beszédet Ángel Fernández Artime rendfőnök atya nyitotta, aki hangsúlyozta, hogy Don Bosco „mindent – az egész művét – egy Üdvözléggyel kezdett”. Az volt a „titka, hogy az életét a fiataloknak szentelt, Istentől kapott küldetésként élte meg”, mindennél biztosabb volt abban, hogy „Isten minden ember megváltására vágyik, legfőképpen azokéra, akik a legtöbb emberi és vallási nehézséggel küzködnek.”

Az alapító nyomán, Ángel Fernández Artime atya, rendfőnök Artime atya megújította a Szalézi Család elköteleződését a fiatalság, főleg a nehéz sorsú fiatalok szolgálatára, az Egyház szolgálatában és a pápának ígért teljes engedelmességben; viccesen biztosítva Ferenc pápát, hogy Patagóniában is helyt fognak állni - ahol ugyanis tavaly márciusban a szentatyának sajnálatos módon sürgősen el kellett hagynia a megbeszélést a 27-ik Szalézi Rendi Káptalan résztvevőivel.

Ezek után Ferenc pápa is rögtön személyesebb hangnemre váltott. A szentatya felidézte az első találkozását Fernández Artime atyával. Ez a Lujáni Szűzanya kegyhelyen történt, amikor még Ferenc pápa volt a Buenos airesi bíboros, Artime atya pedig az újonnan kinevezett tartományfőnök. „Szóval ez az a galíciai, aki dirigálni jött!” – jegyezte meg akkor a korábbi bíboros. Viszont a szellemes csipkelődésen kívül a szentatya kifejezte a nagyrabecsülését is a rendfőnök „alázatos szolgálata” iránt.

A pápa fölsorolta a számos, közismert dolgot, amit a szalézi lelkiségnek és a Szalézi Családnak köszönhetett: Enrico Pozzoli atya alakját – aki számára és szülei számára is fontos segítő volt; a San Lorenzo de Almagro foci csapat iránti rajongását (egy olyan futballcsapat, amely mezén a Szűzanya színeit viseli és kizárólag utcagyerekekből áll), Lorenzo Massa munkája; de legfőképp az év, amelyet a Ramos Mejía szalézi intézményben töltött, ahol – elmondása szerint – megtanulta a „Szűzanya tiszteletét” és „útmutatást kapott a szépről, a szeretetről és a mások iránti érzékenységről”, Don Bosco és Margit mama példáján keresztül. „Nagyon hálás vagyok mindazért, amit a Szalézi Családtól kaptam” – foglalta össze Ferenc pápa.

Margit mamához kapcsolódóan („aki nélkül senki sem értheti meg igazán Don Boscot”), a szentatya beszélt a nők szerepéről a nevelésben és a jópéldáról, amelyet a Segítő Szűzmária Leányai állítanak az intézményeikben tanuló fiatal lányok számára. Nem a betöltött szerep-, hanem az oktatás szerepe a fontos az olyan nőknél, akik igazán tudják, mi a szeretet lényege – válaszolta Ferenc pápa arra a kérdésre, hogy mit a véleménye a vezető pozícióban lévő nők kinevezéséről.

Ferenc pápa beszélt még a jelenlegi nehézségekről is, párhuzamot húzva Don Bosco korával és megjegyezte: „sok minden változott azóta, viszont az ifjúság helyzete többé-kevésbé ugyanaz”. A szentatya őszinte lelkesedéssel kijelentette, „a szalézi karizma csodálatos ajándék”, ugyanakkor bátor döntésekre hívta a szaléziakat, Don Bosco szellemében, aki tudta, hogyan kell gyakorlatiasnak lenni. „Egy szalézi határozott: látja a problémát, kigondolja mit lehet tenni és szembemegy a kihívással.”

Két másik szempontból is dícsérte a szaléziak munkáját: a szakmunkások képzése szempontjából, ami kulcsfontosságú, főleg manapság, amikor a fial munkanélküliek száma egyre nő és ez arra hív, hogy „a problémákra szabjuk a megoldást”; másfelől pedig a hit hirdetésének szempontjából, hálát adva a számtalan ember munkájáért, akik az Örömhír terjesztésére tették fel az életüket – főként azok, akik Patagóniába mentek. 

A bazilika főhajóján áthaladva, miközben mindenkit szeretettel köszöntött, aki odajött hozzá, a templom előtt búcsút mondott az összegyűlt híveknek, bátorítva őket, hogy őrizzék meg a vidámságukat és – mint mindig – imádkozzanak érte.

Fotó: Andrea Cherchi

ANS-Torino/Lengyel Bálint/Szaléziak.HU