Főoldal / Egyház / Ne féljetek a szeretetből fakadó szabadsággal cselekedni

Márk evangéliuma bemutatja Jézust, amint nyilvános működése során Isten országát hirdeti Palesztina útjain. A tanítványok és egy kis csoport követik. Mielőtt Jerikóból elindulna Jeruzsálem felé, Jézus elhalad a vak koldus, Bartimeus előtt, aki az útfélen kiáltozza: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!” A tanítványok leintik, hogy hallgasson. De Jézus őket inti le, a vakot pedig, aki látásért esedezik, odahívatja magához. Jézus egy szavával meggyógyítja őt: „Menj, a hited meggyógyított téged!” – foglalta össze a történetet (Mk 10, 46–52) Ferenc pápa, majd három szót emelt ki belőle: „Elhaladni” , „Hallgass!”,  „Bátorság, kelj föl!”

Elhaladni

Elhaladunk közömbösen, érzéketlenül az emberek bajai mellett, nem halljuk meg kiáltásukat, megvakult szívvel nem érezzük meg fájdalmukat, hozzászokunk az igazságtalanságokhoz. Azt mondjuk: mindig így volt, a bajok természetesek, mit tehetünk? Azt mondhatjátok: a tanítványok azért nem hallották meg a vak kiáltozását, mert a Mester szavaira figyeltek. De az Ige nem hatolt le a tanítványok szíve gyökeréig – mutatott rá a pápa, a keresztény lelkiség egyik jelentős pontját, a testvéri szeretetet érintve. – Minden érdekel bennünket, a legutolsó hírek, a bestsellerek, de nem figyelünk másokra, nem érintenek meg bennünket bajaik. Pedig Szent János (1Jn 4,20b) figyelmeztet bennünket: „Istent nem szeretheti az, aki nem szereti testvérét.”

„Maradj csendben, ne zavard a Mestert!”

A tanítványok így akarták elhallgattatni a vak koldust. Az előző magatartástól ez különbözik abban, hogy kapcsolatba lép, meghallja a kiáltozást. De hallgatásra int, letorkolja a segítséget kérőt. Ez azoknak a papoknak a magatartása, akik Isten népét oktatva mindig bírálnak, rendre utasítanak, éreztetik felsőbbrendűségüket az egyszerű néppel szemben. Hallanak, de nem hallgatnak meg, látnak, de nem látják meg mások bajait, távol tartják magukat kiáltásuktól, nem osztoznak szenvedéseikben, de örömükben sem. Örülni az örvendezőkkel, sírni a sírókkal: íme a papi szív egyik misztériuma – hangsúlyozta a Szentatya.

„Bátorság, kelj fel!”

Ez a visszhang nem közvetlenül Bartimeus kiáltásából ered, hanem abból, ahogyan Jézus viselkedik, reagál a vak koldus kiáltozására. Átváltozik teremtő szóvá, felhívássá. Jézus megáll a kiáltozó koldus előtt, megkérdezi: mit tehet érte. Azzal, hogy szóba áll vele, visszaadja emberi méltóságát. Van bátorsága, hogy azonosuljon problémáival, így nyilvánítja ki az irgalmasság átalakító erejét. Ez Jézus működésének logikája: nem fél, a szeretetből fakadó szabadsággal cselekszik, a másik javát mindenek fölé helyezi. Ha mindig nem is tudunk a szenvedők mellett állni, imádkozhatunk értük – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Majd összefoglalta a bolíviai papoknak és szerzeteseknek a Mester pedagógiáját. Arra intette őket, ne legyenek Isten funkcionáriusai, hanem az átalakító irgalmasság hálás tanúi. Így biztatott a Szentatya: nem vagyunk egyedül utunkon. Segítsük egymást jó példánkkal és imáinkkal! Haladjunk előre Isten segítségével és mindenki együttműködésével. Az Úr felhasznál bennünket, hogy világossága eljusson a föld szélső határaiig! Imádkozzatok értem! És most szívből adom rátok áldásomat!

hu.radiovaticana.va/Szaléziak.HU