Főoldal / Szalézi világ / Néri Szent Fülöp és a nevelés titka

Néri Fülöp 1515-ben született Firenzében (születésének ötszázadik évét ünnepeljük) és 1595-ben halt meg Rómában. Brémond szerint kétségbeejtő korszakban változtatta meg Róma arculatát, s ő volt a katolikus reform „legnagyobb” alakja. Csekély írást hagyott hátra, nem alapított spirituális iskolát. Hatása személyiségéből áradt: lelki élete lángra lobbantott másokat.

Don Bosco művét oratóriumnak nevezte, felelevenítve azt az oratóriumot, amelyet Néri Szent Fülöp a XVI. századi Rómában alapított. Célja a fiatalok, az elhagyatottak oktatása volt. Don Bosco nem választotta szét a nevelést és az oktatást, minden tevékenységét vidámsággal fűszerezte, játékokkal, énekléssel, szórakozással, ami a szalézi nevelés jellemzője lett.

Néri Fülöp, mint Don Bosco pedagógiai példaképe

A két szent életrajzból sok rokon vonás kiolvasható. Don Bosco nem csak fő művének elnevezését - oratórium - de szemléletmódját is a fülöpi hagyományokra építette.

Mindkettőjük hatása elsősorban személyiségükből áradt. Nem tanulták a nevelést, de tanult, mélyen gondolkodó emberek. Nem hagytak ránk pedagógiai tankönyveket, de hatásuk mind a mai napig óriási.

Fülöp a kérdésre, hogy „mire van szükségünk?”- adott válasza („tűzre, hitre, vasra”) magában hordozza a Don Boscó-i pedagógia három alappillérét.

A tűz Don Boscónál a szeretetreméltóság (amorevolezza),mely Isten szeretetéből fakad és minden emberre mint megelőző szeretet kell hogy kiáradjon, különösen a fiatalok felé.

A hit Don Bosco szemléletében is központi helyet foglal el (religione). Ez nem valamilyen általánosságba vett hit, bizakodás valamiben, hanem egy igaz és helyes vallásosság, Isten felé őszintén kinyíló kéz.

A „vas” Fülöpnél a reneszánsz ember értelmi gőgje, büszkesége elleni harcot jelenti, és ez megfelel a Don Boscó-i értelemnek, értelmességnek (ragione). Ez az értelem mindenekelőtt a józan életszemléletet, a kritikai látásmódot és a hiteles, megalapozott szakmaiságot jelenti. E három nevelési kulcsfogalom együttesen szolgálja Bosco Szent János célját: „Jó keresztényeket az égnek, és becsületes polgárokat a földnek.”

Közös vonás a két nevelő gondolkodásmódjában az örömnek, a humornak a kiemelt szerepe. Mindketten az egészséges lélek gazdagságát látják benne és azt is fölfedezik, hogy a gyengülő ember erőforrása lehet a vidámság. Az előkelő körökből többen lenézték őket gondtalannak tűnő játékosságuk, gyermeki viselkedésük miatt. 

Nevelési területük és módszerük is közös. Szívesen tekintették magukat az „utca apostolának”. Örömmel mentek, ha csak tehették, az emberek közé a terekre, piacokra. Közvetlenségükkel, egyszerű stílusukkal, elkötelezett szeretetükkel hamar bizalmat ébresztettek az emberek szívében. Mind a reneszánszban, mind a liberalizmus korszakában szokatlan magatartás volt ez egy egyházi embertől. Ez a szokatlanság, újszerűség sok kellemetlenséget okozott.

Világiakkal (laicus) foglalkoznak, de míg Néri Fülöphöz mindenféle ember jött és mindenkivel foglalkozott, addig Don Bosco konkrétan az ifjúságnak szenteli életét. a fiatalokat akarja tanítani mesterségre és tudományra, életre és vallásosságra, mindenre, ami szükséges.

Don Bosco műve elnevezését is Néri Fülöptől vette, de új tartalmakkal töltötte meg. A fülöpi oratórium mai fogalmakkal amolyan „önképzőkör” volt elsősorban. Felnőtt világiak és klerikusok lelki- szellemi töltekezésének, megújulásának bázisa. Sok előadás, felolvasás és személyi lelkivezetés. Don Bosco oratóriuma kitágul, és inkább egy „ifjúsági központ”, amelyben négy dimenzió, négy jelenléti stílus nyilvánult meg:

- a befogadó otthon

- a plébánia, amely evangelizál

- az udvar, ahol barátságban és örömben lehet élni

- az iskola, amely elindít az életre

Don Bosco tapasztalata szerint e dimenziók mindegyikének jelen kell lennie ahhoz, hogy a nevelés hatékony és harmonikus legyen.

Egyszer megkérdezték tőle, hogy mi a nevelésének titka, ő így válaszolt: „A titkot Néri Szent Fülöptől tanultam.”

P. Ábrahám Béla SDB/Szaléziak.HU