Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi GondolatJel - 2015. Nagyböjt 4.

SZÖVEGELŐ – Don Boscóval történt...

Hány alkalommal is láthatták a torinóiak a város különböző részein a fiatalokat, ahogy épp kifutottak házuk ajtaján vagy a különböző üzletekből, és ott tolongtak Don Bosco körül, hogy kezet csókoljanak neki...

Egy este Don Bosco a Doragrossa utcában sétálgatott és egy gyönyörű posztóraktár előtt haladt el, melynek ajtaja üvegborítású volt. Meglátta őt az egyik oratóriumi gyermeke, aki kifutófiúkét dolgozott ott, s aki – szívének első fellángolására – anélkül, hogy észrevette volna a csukott ajtót, Don Bosco felé rohant, ám nekiment az üvegnek, mire az darabokra tört. Az üvegek csörömpölésére Don Bosco is megállt, és segített felkelni a szegény, megszégyenült fiúnak. Ekkor lépett ki az üzlethelység tulajdonosa, aki hangosan kiáltozni kezdett. 

– Mit tettél? – kérdezte Don Bosco a fiútól, aki ártatlan arccal válaszolta: – Megláttam Önt elhaladni, és annyira szeretettem volna találkozni Önnel, hogy mindenről megfeledkeztem, és az üveget sem vettem észre.

Eközben a tulajdonos folyamatosan fejére olvasta figyelmetlenségének árát. Mire Don Bosco:

– Miért üvöltözik ennyire, nem látja, hogy véletlen volt? De nem fog kárt szenvedni, csak hagyja a gyermeket békén. Az üveget az én hibámból törte ki, és én megtérítem a veszteségét.

(vö. P.L.CAMERONI, Don Bosco látó szíve, Don Bosco Kiadó, Budapest 2008, 92.)

IRÁNYTŰ – szalézi gondolatok

Húsvéti pársoros elmélkedésemre ihletet keresve azon tűnődöm, miért ugrott be a témához szinte azonnal egy sebzett vadállat, jelen esetben a vadkan képe. És mellé azonnal egy-két példaként szolgáló, magyar történelmünkből is ismert tragikus és végzetes vadászbaleset, mint pl. Szent Imre hercegé, Zrínyi Miklós hadvezéré... Ezeken már nem egy ízben el-elgondolkodtam: hogyan történhettek meg ezek?

Mondjuk – szakértők állítása szerint – egy sebzett (ráadásul kifinomultan intelligens) vadkan életveszélyes lehet: kiszámíthatatlan, végső elkeseredett erőfeszítésében mindenre, a legvakmerőbb dolgokra képes. Ne feledjük viszont: a sebet a teremtés koronája, a vadászösztönének hódoló ember okozza, ami átkot hozhat fejére, hiszen akár halálos sérülésben is végződhet...

Az ószövetségi Szentírás számtalan alkalommal beszél egy olyan gondviselő és gyengéd Istenről, aki, ha sebet okoz is, azt csak azért teszi, hogy Ő maga begyógyíthassa. A seb, sebesülés az üdvtörténetben központi fogalom: fájdalom, szenvedés, áldozatvállalás Istenért. Úgy gondolom, Jézus életének, halálának és feltámadásának, vagyis szeretetének ez a nagypénteki-húsvéti „kulcsa”: az értünk vállalt sebek! Általa felértékelődik a sérült emberség, hiszen ha érzed, hogy Te is „sebzett” vagy, sérüléseket hordozol, akkor értsd meg, hogy mindez érted is történt, és Te is rá vagy utalva a megváltásra: és ezzel megérlelődtél Jézus áldozatára. 

A „sebzett emberség” a sebesült vadállattal ellentétben nem mindenre elszántságot fog jelenteni, hanem az Istenre való rászorultságra vezethet. Ha Te Érte vagy más felebarátodért vállalsz „sebeket”, abban a hitben, hogy majd Ő is gyógyítja be azokat, nem jársz messze Isten Országától; ez ugyanis az ember megigazulásának, a feltámadásnak az útja!

ZÁRÓAKKORD – elhatározás, amely összeköt

A nagyböjti időszakban legtöbben valamit megfogadunk, felajánlunk, hogy ezáltal közeledjünk a megváltó Krisztus személyéhez. Legyen ezúttal egy közös elhatározásunk is, hogy ezáltal is összekössön bennünket Don Bosco szellemisége, a szalézi lelkület!

Kövessük annak a fiatalnak a példáját, aki úgy szerette Don Boscót, hogy kitörő örömmel köszöntötte őt! Sokszor nem is tudatosul bennünk, hogy mekkora ajándékot kapunk Istentől embertársaink személyében. A következő napokban/hetekben igyekezzünk minden este hálát adni a nap folyamán történt találkozásokért!

A feltámadás öröme töltse el szívünket! Áldott Húsvétot kívánnak a szerkesztők!

Jani Áron és Nacsa Lőrinc

Szaléziak.HU