Don Bosco plébánia a nyomornegyedben
2015-01-25 Vasárnap | #Egyház | ARCHIVÁLT
Új plébánia nyílt a La Cárcova nyomornegyedben – Buenos Aires egyik külvárosában, ahová Ferenc pápa érsekként többször ellátogatott. Annak ellenére, hogy ez nem egy szalézi plébánia, Bosco Szent Jánosnak szentelték, mert a fiatalok szentjének sok köze volt Argentínához, a szegény, peremre szorult fiatalokhoz és az itt folyó munka sokban hasonlít a szalézi küldetéshez.
2014-ben a keresztelési nyilvántartásban 600 bejegyzés volt – ez tízszer több, mint az előző évben, amikor máshol szolgáló papok jöttek megkeresztelni az itteni lakosokat, de csak bizonyos alkalmakkor. Ez volt érvényes az összes szentségre, amíg az új plébános érkezése fellendüléséhez vezetett.
Az új plébános, José Maria di Paola – Pepe atya, Ferenc pápa barátja és munkatársa azokból az időkből, amikor Buenos Aires érseke volt. Megvalósította Jorge Mario Bergoglio egyik legeredetibb lelkipásztori javaslatát, hogy építsenek kápolnákat a nyomornegyedek egész területen. Pepe atya küldetése a Buenos Aires központjától alig néhány percnyire levő „villák”-ba, a létezés határán élő emberek közé szól, ahol eddig kilenc kápolnát nyitott: „vetése” nyomán a kis kápolnák gyorsan felvirágzottak, mind tele van élettel, nem csak az idősek látogatják őket, hanem fiatalok, nők és sok férfi, olyan mértékben, ami talán még sohasem volt errefelé.
A területeken, mint ez, a Katolikus Egyház már régen elveszítette a híveket. 1970 és 2014 között a latin-amerikai katolikus lakosság száma a 92% -ról 69% -re esett, míg a protestáns egyházak - főként az evangélikus gyülekezetek - átlagosan 4% -ról 19%-re nőttek.
Di Paola atya nem akar versenyezni velük, teszi a dolgát. „Nem tudom ellenőrizni az adatokat, de nem lep meg” - mondta az atya Alver Metalli újságírónak. „Ez volt a helyzet évtizedek óta. Bőven voltak gyülekezetek a Villa 21 nyomornegyedben is, ahol felnőttem és vannak itt is, ahol most vagyok. És nem csak evangélikusok, vannak olyan emberek is, akik gyakorolják umbanda rituálékat, vagy más spiritiszta szektákhoz tartoznak. Ezekben a nyomornegyedekben, ahol elsősorban a nincstelenség elől menekülő, az ország szegényebb területeiről, Peruból és Bolíviából érkező bevándorlók élnek, a legégetőbb problémák a munkanélküliség, a bizonytalanság, az iskolázatlanság, az egészségügyi ellátás hiánya és mind közül a legnagyobb: a kábítószer. A megoldás a gondokra, amelyeket a statisztikákat gyártók nem látnak, az oktatás és a munka, hogy az emberek életének legyen értelme. A kulturális és vallási dimenzió itt alapvető fontosságú. Az emberek keresik a kiutat a nyomorból, a kapcsolatot Istennel. Úgy érzik, hogy a vallás által valami hasznosat kapnak, ami segíti az életüket. Ha valaki elhívja őket, mennek. Ha ezek az evangélikusok, akkor elmennek velük. Ha ez egy spiritiszta szekta, akkor mennek hozzájuk, bár kissé óvatosabban.”
Azt mondják, ez az áramlás megállíthatatlan. „A ma megkeresztelt gyermekek közül néhányan evangélikus szülők gyermekei voltak. (...) Ahol az egyház jelen van, közel az emberekhez testben és lélekben, olyanná válik, mint egy tábori kórház, ahol meggyógyítják a sebeiket. És azok az emberek is könnyebben visszatérnek, akik eltávolodtak az egyháztól” – mondta di Paola atya egy interjúban, amit tavaly decemberben adott a Vatican Insider riporterének. Az atya a megoldást a kápolnák hálózatában látja, ahol az emberi kapcsolatokat újra fel lehet építeni.
ANS - Buenos Aires/huellas.org/Szaléziak.HU
