Főoldal / Magyar Tartomány / Az IKSZ és a SZALIM közös megemlékezése Sándor Istvánról
Az IKSZ és a SZALIM közös megemlékezése Sándor Istvánról
2015-02-25 Szerda | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) és a Szalézi Ifjúsági Mozgalom (SZALIM) közös sajtótájékoztatót és megemlékezést tartott február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján Boldog Sándor István szalézi szerzetesről, aki életét adta a fiatalokért.
A sajtótájékoztató után átvonultak ahhoz az épülethez, ahonnan a vértanút elhurcolták 1952-ben. Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök az Imre utca 4. számú ház előtt emlékezett Boldog Sándor István szalézi testvérre. A megjelentek – köztük sok fiatal - gyertyagyújtással és virágok elhelyezésével tisztelegtek emléke előtt. A megemlékezésen ott volt Pokorni János, Sándor István egykori cellatársa is.
A Kereszténydemokrata Néppárt közleményében a következőket olvashatjuk:
„Ma, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján Sándor Istvánról, egy olyan vértanú fiatalról szeretnénk megemlékezni, aki 1953-ban az életét adta a fiatalokért.
Számunkra, fiatal kereszténydemokraták számára a szabadság az egyik legnagyobb érték. Sándor István vértanú arra emlékeztet bennünket, hogy mások az életüket adták azért, hogy mi a szabadon élhessünk.
Sándor István és az elnyomó kommunista diktatúra többi áldozatának emléke a szabadság felelős megélése mellett feladatot is ró ránk.
Felelősek vagyunk azért, hogy a jövőben szélsőséges és elnyomó eszmék ne kaphassanak teret Magyarországon.
Felelősek vagyunk azért is, hogy kortársaink számára példaképeket mutassunk be, akik hazaszeretetükben, alázatukban, szabadság iránti vágyukban, értünk és a jövőért dolgoztak vagy akár az életüket áldozták.
Sándor István, akit 2013-ban avattak boldoggá, egy ilyen példakép, az ő életére és vértanúhalálára szeretnénk ráirányítani a fiatalok figyelmét.
Budapesten belül Újpest és Ferencváros kapcsolata olykor viharos különbségeket idéz, Boldog Sándor István személye ebben is tökéletes egységet képvisel. Újpesten élt szerzetesként szabadon, a Ferencvárosban dolgozott és lakott titokban, végül 1953. június 8-án, Budapesten az első kerületben adta az életét a magyar fiatalságért. Teljesítette rendalapítójának, Don Boscónak küldetését, hogy a rábízott ifjúságot "jó keresztényekké és becsületes állampolgárokká" formálja.
Sándor István személye különösen is példaadó:
- a rossz tanulók, a nehézségekkel küzdő, hátrányból induló fiatalok számára, mert a bukdácsoló kisdiák, egyszerűségével és kitartó hűségével az egész világon ünnepelt szentté lett.
- a hazájukban kilátásokat nem találó, elvágyódó fiatalok számára, mert megmutatta, hogy a nehézségek ellenére itthon, szülőföldünkön is lehet boldogan élni.
Ezért szeretnénk neki emléket állítani ott, ahol nevelői személyisége és tevékenysége kiteljesedett: az ország fővárosában.
Sándor István a XX. század kiemelkedő alakja lett. A magyar egyház és a fiatalok számára is iránymutató, példakép. Mivel a diktatúra teljes feledésbe akarta taszítani eme rendkívül hűséges és kitartó élet emlékét, földi maradványait jeltelen sírba rejtette az utókor elől, így sajnos előtte nem emlékezhetünk. Ezért levélben javaslatot teszünk Budapest Főváros Önkormányzatának, hogy milyen módon és hol ölthetne látható alakot fővárosunk közterein, illetve az online világban Boldog Sándor István emléke, hogy valamennyi arra járó és "vele találkozó" aki feltekint rá, erőt meríthessen példájából és emlékezhessen, hogy a zsarnokság fölött, előbb vagy utóbb, de mindig az igazság diadalmaskodik!” - olvashatjuk a KNDP közleményében.
Szaléziak.HU
