Főoldal / Szalézi világ / Dél-Szudán - Szaléziak az oktatásért és a kultúráért

Comino testvér nemrég Rómában járt, és beszélt arról, hogyan kezdődött az iskolák projektje:

Ez a projekt már a kezdet kezdetén több nehézséget rejtett magában. Sokan szkeptikusak voltak, de az akkori rendfőnök, Pascual Chávez 2013-ban zöld jelzést adott nekünk az indulásra. Idén nyáron Colle Don Boscón, a fiatalok találkozóján volt szerencsém személyesen tájékoztatni arról, hogy eddig már 60 iskola készült el.

Úgy döntöttünk, hogy iskolákat építünk, mivel amikor 2011-ben Dél-Szudán függetlenné vált, csupán egy halom törmelék volt az egész ország. Minden infrastruktúra, a kórházak, templomok, iskolák és szociális művek majdnem teljesen megsemmisültek. Mivel a kormány képtelen volt, hogy megoldja a problémát, úgy gondoltuk, hogy a legjobb módja annak, hogy segítsük ezt a fiatal nemzetet, az oktatás, ami mindennek az alapja. Dél-Szudán függetlenné válásakor a gyermekek 70% -a nem járt iskolába.

Egyetlen modellt dolgoztunk ki valamennyi iskola számára: négy tanterem és egy irodahelyiség a tanároknak. Arra kértük a helyi közösségeket, hogy ők gondoskodjanak az iskola bebútorozásáról. Nagy segítséget kaptunk Dél-Koreából, ahol 30 évig szolgáltam misszionáriusként. A Missziós Iroda is felkarolta a programunkat, és kampányt indított, hogy segítséget és adományokat gyűjtsön. Eddig hatvan iskola épült fel, de az iskolaépítő program még a mai napig folytatódik tovább. Ezek az iskolák nem a Szalézi Társaság tulajdonában vannak, hanem közvetlenül az egyházmegyék működtetik őket.

Hogy működik az iskola projekt?

Két szakértő segítségével ellenőrzéseket végzünk és értékeljük a helyeket, ahol meg kell építeni egy új iskolát. Az építőanyag - vas, fa, beton – Ugandából érkezik, és körülbelül négy hónapig tart, amíg felépül egy iskola. Jelenleg 13.500 gyermek jár az iskoláinkba és köztük terjesztjük el Don Bosco lelkiségét. 

Vannak új tervek is a jövőre nézve?

Dél-Szudán egyik nagy problémája a mezőgazdaság. A zöldség, gyümölcs és gabona 80% -át  Ugandából importálják, ahol ugyanaz a típusú föld található, mint ami az ország déli részén van. Úgy gondoltuk, hogy ha a fiatalok megtanulják, hogy műveljék a földjüket, ennek hasznát veszik majd, ha felnőnek. A projekt idén indul. Létrehozunk egy mezőgazdasági iskolát. Most azért jöttem Olaszországba, hogy megpróbáljam megtalálni az anyagi forrásokat és mezőgazdasági eszközöket, és talán még egy-két mezőgazdasági szakembert is, akik eljönnének Dél-Szudánba, hogy elemezzék a termőföldet, stb.

A dél-szudáni kormány adott 2500 hektárnyi területet, és itt fogjuk megvalósítani a mezőgazdasági iskolát. Ez modellként szolgálhat, megmutathatja az embereknek, hogy a földjük gazdag és sok élelmiszert lehet rajta termeszteni. Az ENSZ néhány hónappal ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy Dél-Szudánban mintegy 4 millió embert fenyeget az éhezés.

Mindez arról szól, hogy ki kell alakítani egy gondolkodásmódot, amellyel arra csábítjuk az embereket, hogy műveljék meg a földet. Ez egy jó válasz lehet azok számára is, akik az éhség miatt választják a kivándorolást. Ha tisztában lesznek azzal, hogy ha megművelik a földeket, és megtermelik az élelmiszert, amire szükségük van, függetlenekké válhatnak anélkül, hogy másfelé tekingetnének. Az étel itt van, a lábuk alatt. 

ANS – Róma/Szaléziak.HU