Főoldal / Szalézi világ / Egyiptom – Adunk egy kis reményt

Mit csinálnak a szaléziak Zaytounban?

Egy kis reményt adunk - ez az első. Dolgozunk árvákkal, egyiptomi utcagyerekekkel és dél-szudáni menekültekkel. Igyekszünk befogadni őket, adni nekik egy helyet, ahol élhetnek, hogy együtt lehessünk velük. (...) Ezek az emberek rendkívül szegények, az egyiptomiak és a szudániak is. Nyújtunk nekik valamennyi anyagi segítséget hogy ki tudják fizetni a lakbért, hogy gyógyszert tudjanak venni, vagy egészségügyi ellátást biztosítsanak...és adunk nekik egy kis munkát.

Hogyan segíti elő az integrációt a fiatal egyiptomiak és a fiatal dél-szudániak között, akik az oratóriumot látogatják?

(...) El szeretném mesélni egy két évvel ezelőtti élményemet. Sok fiatal volt, akik részt akartak venni a nyári táborban, de csak 100 helyünk volt, ezért úgy döntöttünk, hogy ötven szudánit és ötven egyiptomit veszünk fel. Azt mondtam az egyik a szudáni fiúnak, hogy a következő évben egy külön tábort indítunk a szudániak és egy másikat az egyiptomiak számára, hogy több lehetőséget biztosítsunk a szudániaknak. De a fiú azt válaszolta: "Nem, nem, nem, nem, Abuna! A szám nem számít. Az benne az igazán szép, hogy együtt lehetünk!

Hogyan töltik a karácsonyt Zaytounban?

Ez egy kicsit nehéz, mert december 25-én van karácsony a szudániaknak, akik mind latin rítus szerinti katolikusok, és január 7-én van karácsony az egyiptomiaknak, akik kopt ortodoxok. (...) Ezért mindent külön ünnepelünk... Például, december 27-én tartunk egy ünnepet a szudáni családokkal. Aztán december 31-én van az ünnepe az egyiptomi keresztény családoknak. Január 7-én és 8-án lesz egy színdarab az egyiptomi utcagyerekeknek, akik többnyire ortodoxok. Ez azt jelenti, hogy a karácsonyt két vagy három alkalommal is megünnepeljük.

A tartomány missziós tapasztalatai szerint a jövő nyáron a Zaytoun házba is jönnek fiatal önkéntesek. Mi lesz a feladatuk, mit fognak csinálni?

Tanúságot tesznek! Jól emlékszem, amikor 2003-ban Irakban voltam, ott háború dúlt, Szíria azonban egy békés, fejlődő ország volt. Amikor az irakiak, különösen a fiatalok (és néhány pap is) elmenekültek Irakból és látták, hogy a papok Szíriában jómódúak és békében élnek, odajöttek hozzánk, csodálkozva néztek és megkérdezték: "Mi a csudáért hagytátok el az országotokat? Miért? " És amikor ugyanezt megkérdeztük magunktól, hogy miért jöttünk, az volt a válasz: hogy megtaláljuk az életünk értelmét.

Egyiptom egy szegény ország. Nem azt mondom, hogy olyan, mint Irakban 2003-ban, de még mindig hiányzik sok mindent. Amikor látják, hogy fiatal, szép, tehetséges európaiak úgy döntenek, hogy ide jönnek missziós tapasztalatokat szerezni, elkerülhetetlenül felmerül bennük a kérdés: "Miért csinálják? Ki fizeti őket? Mit nyerhetnek vele?" Ez a tanúságtétel legjobb módja, még akkor is, ha nem tesznek semmi különöset... A jelenlétük is elég.

ANS – Kairó/Szaléziak.HU