Főoldal / Magyar Tartomány / Húsz éves a pécsi Don Bosco Napközi

Az ünneplés szentmisével kezdődött a pécsi dóm Corpus Christi kápolnájában, amelyet Ábrahám Béla tartományfőnök atya mutatott be. Homíliájában hálát adott mindazokért, akik ezt a húsz évet végigküzdötték, elsősorban Mezey Klári néniért és az első pécsi munkatársakért.

„Hosszú út volt ez a húsz év, amikor Klári néniék húsz éve elindultak, nem tudták, hogy hová mennek, de talán nem is fontos mindig tudnunk, mi lesz holnap, holnap után, hiszen ezt maga Don Bosco sem mindig tudta.

Amikor Don Bosco megalapította a Szalézi Munkatársak Jámbor Egyesületét, kihangsúlyozta, hogy a munkatársak legyenek azok, akik segítenek visszatérni az igazság útjára, vagy megelőzni az eltávolodást. „Ébresszétek fel a mai keresztényeket!” – fogalmazza meg Don Bosco, és nem egy távoli misszióba küldi őket, hanem olyanok közé, akik nincsenek annyira távol, csak nincs közösségük, amely meghívná, megtartaná őket” – mondta Ábrahám Béla. Végül a Jóisten áldását kérte a pécsi munkatársi csoport tagjaira és további munkásságukra.

A szentbeszéd után a pécsi szalézi munkatársak ünnepélyesen megújították munkatársi ígéretüket.

A szentmise befejeztével az ünneplők átsétáltak a Karitász épületébe, ahol az előadóteremben folytatták ünneplésüket. Elsőnek Messné Dr. Mezey Klára képes vetítéssel aláfestve röviden összefoglalta a pécsi oratórium húszéves történetét. Elmondta, hogy néhány karitász-munkatárs 1996-ban keltette életre Bosco Szent János védnöksége alatt a naponta működő Don Bosco Napközit szegényebb, nehéz sorban élő gyerekek számára. Az alapítók közül időközben többen szalézi munkatársként tettek ígéretet a Don Boscó-i lelkület gyakorlására. A délutáni foglalkozások alkalmával a gyerekek itt elsősorban családias otthonra leltek, melyben életükhöz, tanulmányaikhoz támogatást, befogadói és ápolói szeretetet, imádságos gondoskodást, élelmet és még sok minden mást kaptak.

A pécsi napközi létezése 2013-ban egyre bonyolultabbá vált, hiszen az átépítések miatt az addigi helyüket el kellett hagyni. Végül a gyárvárosi templom területéhez tartozó Néri Szent Fülöp Katolikus Iskolában fogadták el a segítségüket. Azért imádkoznak és reménykedve várják, hogy Pécsen is települjenek le a szaléziak.

A Szalézi Munkatársak Egyesülete nevében Marillai Andrea koordinátor köszöntötte az ünneplőket és kiemelte, hogy pont 140 évvel ezelőtt tömörítette Don Bosco az ifjúság javáért  dolgozó világiakat egy egységes közösségbe. Megköszönte, hogy életük példájával megmutatják, hogy nincsenek lehetetlen feladatok és élethelyzetek, és a szalézi szerzetesek nélkül is lehet szalézi szellemben dolgozni.

Helyi szalézi közösség híján a Szalézi Család részéről Csány Péter szombathelyi plébános immár tíz éve látogatja őket rendszeresen és igyekszik fenntartani a kapcsolatot a távoli város lelkes munkatársi csoportja és a Szalézi Tartomány között. Kiemelte, hogy munkájuk méltóan kapcsolódik az irgalmasság évéhez és Klári néni levelei segítségével felidézte, hogy az évek során hogyan hagytak nyomot a magyar szalézi életben.

Az ünnepi műsor a volt Napközi régi növendékeinek és a Néri Szent Fülöp Általános Iskola alsó tagozatos diákjainak színes műsorával folytatódott, végül szerény agapéval zárult.

Ábrahám Béla tartományfőnök atya példa értékűnek nevezte a pécsi munkatársak munkáját, ami igazolja, hogy nem kell a szaléziakra várni, szalézi szerzetesi jelenlét nélkül is lehet jót tenni és szalézi munkát végezni.

Szaléziak.HU