Főoldal / Magyar Tartomány / Szombathely – Nyári oratórium - huszonnegyedszer

„Ebben az évben a jelentkezés kezdetétől számított néhány órán belül már szinte telt házunk volt, de fenntartottunk néhány helyet azoknak is, akiknek igazán szükséges itt lenniük - tájékoztatott Csány Péter atya, a Szent Kvirin Szalézi rendház igazgatója és a plébánia vezetője. Örömmel tette hozzá, hogy most a tervezett 130 helyett 170 gyermek játszik az udvaron: még a szomszédos Brenner János Nevelési Központ fél udvarát is megkapták – elvégre a cél közös. A táborozók összetétele igen változatos, mind a korosztály, mind a szociális környezetet tekintve – mondta el Csány Péter. Vannak első osztályosok, de a legidősebb nebuló 16 esztendős; vannak gyermekvédelmi oltalom alatt állók a táborozók közt, de sokan vannak olyanok is, akiknek a szülei a táborozás költségeit nem tudták volna kifizetni.

Úgy láttuk, mindenki megtalálta a neki épp megfelelő játékot: rollereztek, futballoztak, sakkoztak, kosárlabdáztak, kvízjátékban jeleskedtek, trambulinon urgabugráltak, vagy épp a mesekuckóba mentek a kicsik és nagyok. Az önkéntes animátorok igyekeztek valamilyen játékba bevonni mindenkit – hiszen minden gyerek jó valamiben.

A túl sok program nem jó, kell a gyerekeknek a képzés is, de attól még a játék a lényeg; bár ezt nem szoktuk kötelezővé tenni, inkább motiválni szeretnénk őket. Megtaláljuk, felfedezzük együtt, hogy ő miben jeleskedik, így sikerélményekkel gazdagodva mehet haza este mindegyikük – mondta el a plébános. A gyermeki önazonosságot helyezik a központba.

A hely szelleméhez hűen reggel – igaz, a korai játékot követőn, de – vidám imával indul a nap. Ezt követően viszont nem lehet megállapítani, hogy ez egy vallásos tábor: nincs kötelező mise naponta, nem vallásos játékok dömpingjével árasztják el a fiatalokat. Igaz, azért egyetlen egyen részt kell venniük a táborozóknak, de ez is jól előkészített, mindenkit magával ragadó mise – pénteken vár rájuk. Emellett még egy kötelező dolog van: a tábor végén a gála műsor. Amikor boldogok a gyerekek, mert megmutathatják, hogy milyen jól valamiben – és boldogok a szülők, akik boldognak látják gyermekeiket.

Mi ezt Istenért csináljuk, a gyermekközpontú Bosco Szent János szellemében: minden napnak van egy mottója, tegnap a kibékülést tanultuk, ma a vidámságot, holnap az öröm kerül a középpontba – árulta el a szellemiség lényegét, különleges mozgatórugóját Csány Péter. A plébános hozzátette, hogy maga a gyermek (és a szülő) a legjobb hirdetője a tábornak: ha ők azt mondják, fantasztikusan érzik itt magukat – ez eljut több családhoz, akik a jó hírnevük miatt szintén szívesen bízzák rájuk a gyerekeket.”

vaol.hu/Szaléziak.HU