Főoldal / Szalézi világ / Vatikán – Carolin nővér és a szíriai bátor nők
Vatikán – Carolin nővér és a szíriai bátor nők
2017-04-18 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
„Szíria csodálatos ország, amelynek jellemzője az együttélés.” Hat év háború ellenére Szíriában még mindig él a szolidaritás, az emberek kölcsönösen figyelnek egymásra, függetlenül a különbségektől, mondja Carolin Tahhan Fachakh szalézi nővér (Segítő Szűz Mária Leányai - FMA), egy „bátor nő” - amint azt hirdeti az a nemzetközi díj, amit nemrég kapott az amerikai külügyminisztériumtól.
Carolin nővér Rómában, a „Nők a Vatikánban” című találkozón beszélt a damaszkuszi misszióról.
„Igyekszünk békés légkört biztosítani a gyermekeknek. Minden gyermek szeret játszani, ugrálni és énekelni – nem igaz? Mi felkínáljuk ezt a lehetőséget annak a sok gyereknek is, akik sérültek a háborúban. Vannak olyanok, akik nem beszélnek, és olyanok is, akik mélyen belül hordozzák az erőszak nyomait. Mi segítünk ezeknek a gyerekeknek, hogy megosszák ezt másokkal, akik nem voltak ilyen nehéz helyzetekben. (...) A háború előtt több keresztény volt. Most a 200 gyermekből már csak 24 keresztény, a többi muszlim. A szülők bíznak bennünk, mert a békét és családias légkört kínálunk fel, és mert biztosak benne, hogy nálunk nincs szenteskedés és elvakultság.”
Együttműködve az ENSZ Menekültügyi Hivatalával, Carolin nővér ruhakészítés tanfolyamot vezet a nők számára. A kurzus végén a diplomások egy varrógépet kapnak. „Erőt is adunk nekik, hogy megálljanak a saját lábukon, hogy függetlenné váljanak, munkát találjanak... Ösztönözzük, biztosítva őket arról, hogy lesz jövő, és eljön a béke.”
Damaszkuszban összesen 20 szalézi nővér van. Két közösség az iskoláról gondoskodik, egy pedig a kórházról, annak ellenére, hogy ott szörnyűek a munkakörülmények: „Nincsenek gyógyszerek. A legjobb orvosok elmentek. Amikor egy eszköz elromlik, nincsenek technikusok, akik megjavítanák. De a kórházi apácák csodálatosak, és mindig készek segíteni mindenkinek.”
Ami a jövőt illeti, Carolin nővér tudja, hogy lesz még sok munka, amit el kell végezni. „Egy másik munka vár ránk: belülről kell építeni az embereket, mert a világ már telve van félelemmel, erőszakkal, egyes emberekben eluralkodott a gyűlölet. A háború után meg kell tanítani őket a megbocsátásra és a párbeszédre. Nagyon sok belső munkát kell elvégezni, és a megbocsátásnál kell kezdeni.”
Carolin nővér közben állandóan hangsúlyozza, hogy „valóban nagyon sok a szolidaritás. Amikor valami történik a közelünkben, sok ember, köztük muszlimok is, kopogtatnak az ajtónkon, és kérdeznek bennünket: Nővér, minden rendben van? Nincs szükséged valamire? Nem félsz? Itt maradhatunk veled.” Tehát van szolidaritás. A háború előtt és a háború alatt is létezik, mert Szíria szép, tele együttéléssel.”
A maga részéről Carolin nővér a missziós nővéreknek szentelte a kapott díjat. Annak ellenére, hogy háború van, annak ellenére, hogy a nagykövetségen azt mondták, hagyja ott Szíriát és térjen vissza, úgy döntött, hogy marad, olyan örömmel és szeretettel dolgozik, ahogy csak tud, és reményt kínál az embereknek.
Forrás: Vatikáni Rádió
ANS – Vatikán/Szaléziak.HU
