Főoldal / Szalézi világ / Vatikán - Előrelépés Titus Zeman ügyében
Vatikán - Előrelépés Titus Zeman ügyében
2017-02-28 Kedd | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Február 27-én, hétfőn Ferenc pápa kihallgatáson fogadta Angelo Amato bíborost, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusát, és felhatalmazta őt, hogy tegye közzé a dekrétumot Isten szolgája Titus Zeman (1915-1969) szalézi pap vértanúságának elismeréséről.
A vizsgálat Titus Zeman boldoggá és szentté avatásának ügyében csak tíz éve, 2007-ben kezdődött. Az egyházmegyei vizsgálat, amelyet a pozsonyi érsekség végzett, 2010. február 26-tól 2012. december 7-ig tartott, a Szenttéavatási Kongregáció 2013. június 28-i rendeletével ismerte el az egyházmegyei eljárás szabályszerűségét. Amikor a positio elkészült, a szokásos eljárás szerint lezajlott a vita arról, hogy Isten szolgájának halála igazi vértanúság volt-e. Az eredmény pozitív lett. A teológiai tanácsadók különleges ülésén 2016. április 7-én tárgyalták az esetet. Az ügyet a kongregáció által kinevezett ún. Ponente – aki Titus Zeman esetében Carlo Caffara érsek – terjeszti a bíborosokból és püspökökből álló bizottság elé. A rendes ülésszakon, 2017. február 21-én a bíborosok és püspökök, miután meghallgatták Carlo Caffara érsek jelentését, elismerték, hogy Isten szolgáját Krisztushoz való hűsége miatt ölték meg.
Titus Zeman 1915. január 4-én született Vajnoryban, Pozsony mellett és 1969. január 8-án halt meg, mint hivatása mártírja. Nagy családban nőtt fel, tíz gyermek közül a legidősebbként, hívő szülők mellett, akik sekrestyési teendőket is végeztek. Már korán vallási nevelést kapott, így nem csoda, hogy a kis Titus már tízéves korában elhatározta, hogy pap lesz, megígérte Máriának, hogy „örökre a fia marad” és szalézi lett.
1931-ben belépett a novíciátusba, teológiai tanulmányait 1937-ben Rómában a Gergely Egyetemen folytatta, 1938-ban tette le örökfogadalmát Rómában. 1940. június 23-án szentelték pappá, majd visszatért hazájába, de a kommunista rendszert állhatatos ellenezője maradt. 1946-ban elbocsátották az iskolából, ahol tanított, mert megvédte a feszületet.
Az 1950. április 13-ról 14-re virradó éjszakán, az úgynevezett barbárok éjszakáján sikerült megúsznia a deportálást, de ezek után már minden erejével azon volt, hogy segítse a papnövendékeket, hogy befejezzék teológiai tanulmányaikat és elérjék céljukat: papok legyenek. Megszervezte, hogy a fiatal szerzetesnövendékek és szeminaristák illegálisan átjussanak a határon és eljutatta őket Torinóba. Titus Zeman két alkalommal több mint hatvan fiatal szalézi szerzetest segített át a határon, de a harmadik próbálkozás 1951 áprilisában kudarcba fulladt, és őt is elfogták.
13 év jogtalan fogva tartás és kegyetlen kínzás várt rá. Megtapasztalta a börtön és a kényszermunka minden nehézségét. Kénytelen volt elviselni a hosszú ideig tartó elszigeteltséget és minden védelem nélkül dolgozni radioaktív uránnal. Meg volt bélyegezve, mint „olyan ember, akit eliminálni kell”.
Titus Zemant közel tizenhárom év után, 1964. március 10-én, betegen, feltételesen szabadlábra helyezték a börtönből, de állandóan kémkedtek utána és üldözték. Tilos volt nyilvánosan gyakorolnia papi szolgálatát. 1969. január 8-án halt meg, hármas szívroham után.
Már a halálának időpontjában mártírnak tekintették. 1991-ben újratárgyalták az ügyét és ártatlannak találták.
Zeman atya tanúságtétele megtestesülése Jézus meghívásának a papságra és a lelkipásztori elköteleződésre a fiatalok, különösen a fiatal szaléziak felé, ami igazi szenvedélye lett. Egyszer azt mondta: „Akkor is, ha elvesztettem az életem, nem tartom elvesztegetettnek, tudva, hogy legalább az egyike azoknak, akiket én segítettem hozzá a papsághoz, a helyemre lép.”
ANS – Vatikán/Szaléziak.HU
