Főoldal / Magyar Tartomány / 100 éve telepedtek le Óbudán a szaléziak
100 éve telepedtek le Óbudán a szaléziak
2020-10-06 Kedd | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Óbuda • szalézi élet • történelem •
1920. október 6-án a szaléziak átvették Óbudán a Kiscelli utcában levő Szent Alajos Házat Plywaczyk Szaniszló igazgató vezetésével, csendben, észrevétlenül...
1919 novemberétől a magyar szalézi házak az Őrangyalokról nevezett Német-Magyar Szalézi Tartomány részét alkották, melynek székhelye Bécsben volt. August Hlond tartományfőnök 1920. június 7-én kelt levelében, melyet a Rendfőnöki Tanácsnak címzett, megjegyzi, hogy Budapesten is szükség lenne egy szalézi mű megnyitására. És a főváros legrégibb kerületében, Óbudán – ami az ókori Aquincum romjait őrzi –, a Kiscelli utcában a szaléziak a Katolikus Bizottságtól kaptak egy árvaházat, amit a közlekedési balesetben elhunyt kanonok, Fischer Ágoston alapított. Ez a pap, Don Bosco példáját követve, az ünnepnapokon maga köré gyűjtötte a városrész fiataljait és megalapította a Szent Alajos Segélyegyletet, amelynek segítségével megvásárolt egy házat, ahol mintegy tizenöt árva gyermeket tudott elhelyezni.
Fischer Ágoston fürgénjáró, igénytelen külsejű apostol volt. Egyéni varázsa csodálatosan áhítatra vonzott még hideg, merev lelkeket is. Az ifjúság megmentésének apostoli tüze égette egész életén át. Nem ismert lehetetlent célja elérésében. – 1912-ben megvette a gyűjtött pénzből a III. ker. Kiscelli u. 79. számú családi házat (Kamocsay ház). Abban adott otthont a „senki-fiainak”, olyan iskolás fiúgyermekeknek, akik nem ismerték szüleiket, akik az élet kitaszítottjai voltak. – Ennek az otthonnak, az akkori idők páratlan szociális intézetének egy kis félreeső, udvari szobája lett a kápolna. Félnyilvános jellege jogán a környék legkedveltebb, meghitt áhítat helye volt. A bentlakó növendékeken kívül, a bejáró ifjúság, a „Szent Alajos Társulat” tagjai ott végezték köznapi, ünnepi közös és gyakran egyéni ájtatosságaikat.
1918. május 6-án a reggeli órákban Fischer Ágostont villamos baleset érte. Az élelmiszerjegyeket vitte a központba beváltásra. A villamos lépcsőjén kapott helyet. A szél erősen fújt, reverendáját a kerekekre csapta, az felcsavarodott és a kocsi alá húzta. Mindkét lábát elveszítette. A Szent Margit Kórházban amputálták. A műtét napján este elhunyt.
Fischer Ágoston műve kétévi nehéz küzdelemmel jutott el a szaléziak kezébe. 1920-ban Csernoch János bíboros-prímás a gazdátlan otthont a szalézi atyákra bízta, miután az már megelőzően Bosco Szent János szellemében működött.
A szaléziak október 6-án vonultak be Plywaczyk Szaniszló igazgató vezetésével a Szent Alajos Házba, s átvették a parányi fiúnevelő otthon vezetését, csendben, észrevétlenül. A ház ékszerdoboz volt. A doboz ugyan ütött-kopott, az ékszer benne azonban kincset érő:
1.) Fischer Ágoston eleven apostol-lelkülete;
2.) húsz szegény, de jóviseletű s tehetséges – csaknem kizáróan árva – középiskolai tanuló;
3.) ügybuzgó jótevő gárda. Ennek tagjai egy csapásra valamennyien szalézi munkatársak lettek; míg Fischer Ágoston egykori növendékei, értelmiségi s kétkezi munkások, köztük már egy-két családapa is – a Szent Alajos Körben (SzAK) patrónusokká lettek.
A parányi mű három előnyt biztosított:
1.) a fővárosban volt,
2.) alkalmat nyújtott a Don Boscó-i tevékenység kifejtésére a munkásifjúság javára,
3.) végre a nagyfontosságú központban tágabbkörű lehetőséget biztosított a munkatársak szervezésére.
Plywaczyk Szaniszló két évig látta el az igazgatást. A háború utáni nehéz években bölcsességgel s áldozatos lelkülettel kormányozta a szerény alapítványt. Egy-kettőre megnyerte a hatóságok s a munkatársak megbecsülését s hajlandóságát. Közben kivette részét az óbudai s a kőbányai szegény lengyelek, többnyire földhöztapadt munkások lelki gondozásából is. A vele egyidőben betelepült belső munkatársai: Schaub Mihály, továbbá Krémó J. papnövendék volt. Papjaink bekapcsolódtak a lelkipásztorkodásba is: az Irgalomházban, a Jó Pásztor Házban, a Szent Margit Közkórházban, a közeli iskolákban, sőt az inasiskolában is.
A későbbiekben diákszállásként is működött az intézmény olyan középiskolás tanulók részére, akik szegények, de „megsegítésre méltók” voltak. Valamennyi diák külső iskolákat látogatott, amelyekkel a szaléziak állandó kapcsolatban voltak.
A szerzetesek nemcsak a házat és a kápolnát vették át, hanem a lelkes munkatársakból álló Szent Alajos gárdát is.
Az I. világháború, majd a Trianon utáni nagyon nehéz időben – 1920 és 1922 között – Plywaczyk igazgató nagy türelemmel, bölcsen áldozatos lelkülettel törekedett a hatóságok és a munkatársak megnyerésére és biztosította a ház fennmaradását és zavaratlan működését.
Szaléziak.HU
