Főoldal / Szalézi világ / 1934. április 1-én avatták szentté a fiatalok atyját és mesterét
1934. április 1-én avatták szentté a fiatalok atyját és mesterét
2018-04-01 Vasárnap | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Don Bosco • szent • szentté avatás •
84 évvel ezelőtt, 1934. április 1-én szintén húsvét volt, amikor XI. Piusz pápa, szentté avatta Bosco Jánost. Így ért véget a boldoggá- és szenttéavatás hosszú folyamata, melyet 1890. június 4-én kezdtek el Torinóban.
A "Don Bosco pápáját" fiatal papként az az öröm érte, hogy Don Bosco asztalánál ülhetett, és megismerkedhetett a Valdoccóban alapított oratóriummal. Részleteiben is megismerhette, milyen nagy munkát végzett Don Bosco a szegény és elhagyatott gyermekekért, ezért nem habozott támogatni barátjának, Don Boscónak, vagy az ő lelki gyermekeinek kanonizációs folyamatát. Azt is érdemes megjegyezni, hogy ő adott lendületet Savio Domonkos boldoggáavatási ügyének is.
Eugenio Ceria szalézi atya oly nagy lelkesedéssel emlékezett Don Bosco kanonizálásának napjára, hogy az írásai, amelyek erről a napról születtek, szinte költői művek, amelyek az Ifjúsági Szentjéhez szólnak. „Ritkán, vagy talán még soha nem volt annyira új, annyira friss, annyira váratlan módon megtapasztaltható a vatikáni bazilikában a húsvéti öröm, mint 1934 húsvétján. Ezzel a húsvéttal lezárult a megváltás jubileumi szentéve, és egy olyan apostol szentségét ünnepeljük, aki a megváltás előnyeit oly végtelen számú lélek számára hozta el."
A költői hangvételű beszámoló így folytatódik:
"Már hajnaltól a város minden részéről elindult egy kozmopolita sokaság a Szent Péter tér felé. Hat órakor az őrök kinyitották a bejáratot a türelmetlen tömeg előtt, és ellenőrizték a belépőjegyeket; 7.45-kor a hatvanezer ember, amennyit a templom be tudott fogadni, már betódult. Legalább másfélezren maradtak kint. A világon egyedülálló látványosság! Mindenféle nemű és életkorú ember, papok, kispapok, szerzetesek, diákok, mesteremberek, munkások, elegáns hölgyek és a város egyszerű asszonyai, rendkívül nagy különbségekkel a kinézetük, öltözködési módjuk, nyelvük terén, préselődtek össze a bazilika és a világ legnagyobb terének boltívei alatt, ugyanazzal az érzéssel egyesülve Don Boscóval és XI. Piusszal."
Don Pietro Ricaldone, akkori rendfőnök később ezt írja:
"Vatikánváros, április 1-én, 10.15. Alleluja! Krisztus földi helytartója most avatta szentté Don Boscót. Áldja meg Torinót, Olaszországot, a világot."
Don Bosco szenttévatása félreérthetetlenül jelzi a mai nevelőknek a megelőző módszer állandó érvényességét, amely az értelmen, a valláson és a szeretetreméltóságon alapul, és célja a becsületes állampolgárok és a jó keresztények kinevelése: ez a hiteles nevelési módszer alig több mint egy évszázad alatt az örömteli szentség egy sereg fiatal bajnokát eredményezte, mint Savio Domonkos, Laura Vicuña, Ceferino Namuncurá, az öt fiatal vértanú Poznańból, Alberto Marvelli, a fiatal spanyol mártírok ... és mindazok a fiatalok, akik a közeli és távoli jövőben a nyomukba lépnek majd, „mert a mi kongregációnknak sokkal több a jövője, mint a múltja" – ahogy a jelenlegi rendfőnök, Ángel Fernández Artime szereti hangoztatni.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
