Bruno Ferrero szalézi szerzetes pap, kateketika szakértő, számos könyv szerzője. Hosszú évekig a szalézi Elledici kiadó szerkesztőségi igazgatója volt. Jelenleg az olasz „Il Bollettino Salesiano” nyomtatott kiadás szerkesztője. Ismert az „Apró történetek a léleknek” könyvsorozatáról, amelyben számtalan tanulságos, elgondolkodtató történetet olvashatunk.
Egy nagy egyetem orvosi karán az anatómiaprofesszor záróvizsgaként egy kérdőívet osztott ki minden diáknak. Az egyik diák, aki aprólékosan felkészült, minden kérdésre gyorsan válaszolt, egészen az utolsó kérdésig. A kérdés így hangzott: „Mi a takarítónő keresztneve?”
A diák beadta a tesztet, az utolsó választ üresen hagyva. Mielőtt beadta volna a dolgozatot, megkérdezte a professzortól, hogy a teszt utolsó kérdése beleszámít-e az osztályzatba.
„Világos!” – válaszolta a professzor. „Pályafutása során sok emberrel fog találkozni. Mindegyiküknek megvan a maga fontossági foka. Megérdemlik a figyelmét, akár egy apró mosollyal vagy egy egyszerű köszönéssel is.”
A diák soha nem felejtette el a leckét, és megtudta, hogy a takarítónő keresztneve Marianne.
Egy tanítvány megkérdezte Konfuciuszt: „Ha a király arra kérné, hogy uralkodjon az ország felett, mi lenne az első dolga?”
„Szeretném megtudni az összes munkatársam nevét.”
„Micsoda ostobaság! Ez biztosan nem elsődleges fontosságú egy miniszterelnök számára.”
„Az ember nem remélhet segítséget attól, amit nem ismer” – válaszolta Konfuciusz. „Ha nem ismeri a természetet, nem ismeri Istent sem. Hasonlóképpen, ha nem tudja, ki van mellette, nem lesznek barátai. Barátok nélkül nem lesz képes tervet kidolgozni. Terv nélkül nem lesz képes irányítani senkinek a cselekedeteit. Irány nélkül az ország sötétségbe borul, és még a táncosok sem tudják majd, hogyan kell az egyik lábukat a másik mellé tenni. Így egy látszólag triviális cselekedet, ha megtanuljuk a mellettünk álló személy nevét, hatalmas különbséget jelenthet.
Korunk javíthatatlan bűne, hogy mindenki azonnal helyre akarja tenni a dolgokat, és elfelejti, hogy ehhez másokra van szüksége.”
donbosco.press/Szaléziak.HU
