Főoldal / Magyar Tartomány / A remény nyergesújfalui zarándokai Rómában
A remény nyergesújfalui zarándokai Rómában
2025-06-19 Tegnap | #Magyar Tartomány
zarándoklat • szentév • Róma •
A „remény zarándokainak” egy harmincfős csoportja június 14-én kora reggel elindult Nyergesújfaluról az Örök város felé, hogy ezzel is megpecsételjék a jubileumi szentévet. A zarándokcsoport jelentős részét a plébánia templomi közösségének tagjai és egyéb szalézi helyekről érkező zarándokok alkották, a szervezést a Via Sacra utazási iroda vállalta, a lelkivezető pedig Vitális Gábor szalézi tartományfőnök atya volt.
Ezt a szentévi zarándoklatot a tartományfőnök atya még nyergesújfalui plébánosként álmodta meg, de elkísérte a csoportot az útra a jelenlegi plébános, Ábrahám Béla atya és Nádudvari Géza testvér is.
A zarándoklatot az egyik legszentebb helyen, a szaléziakra bízott Szent Callixtus katakombában kezdték, ahol Ábrahám Béla atya szentmisét mutatott be. Délután a Falakon kívüli Szent Pál bazilikába látogattak.
Június 15. nehéz és hosszú nap volt a zarándokok számára, sok gyaloglással, amelyet az extrém nyári forróság és a rengeteg zarándok és turista még jobban megnehezített. A szentmisét reggel a Santo Stefano Rotondóban, a magyarok római nemzeti templomában mutatta be Vitális Gábor atya, majd a Colosseum és a Fórum Romanum ókori romjai, valamint a Capitólium mellett elhaladva az ókori romok végeláthatatlan sora, délutántól estig pedig a barokk Róma következett: a Santa Maria in Aracoeli templom, a Viktor Emánuel emlékmű, a Piazza Venezia, a Santa Maria Sopra Minerva templom Szienai Szent Katalin sírjával, az Il Gesú, a jezsuita rend főtemploma, a Pantheon, a Piazza Navona, a Santa Agnese in Agone templom, a Trevi-kút, a Spanyol lépcső… A nehézségek ellenére csodás nap volt, igazán nagyon sok látnivalóval.
A következő nap Rómában "bazilikás nap" volt, hiszen szebbnél szebb templomokat kerestek fel.
Reggel a Santa Prassede bazilikában ünnepelték a szentmisét, majd a Bilincses Szent Péter templomban rácsodálkoztak Michelangelo Mózes szobrára. A Havas Boldogasszony bazilikába a szent kapun át léptek be, majd „meglepetés” programpontként a szalézi Sacro Cuore bazilikába és a szalézi rend római központjába látogattak, ahol igazi szalézi vendéglátásban volt részük: süteménnyel, gyümölccsel, üdítővel kínálták őket és légkondicionált helyiségben pihenhettek egy rövidet a megfáradt zarándokok. Délután a Lateráni Szent János főszékesegyház következett, majd a Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilikában zárták a tartalmas, lélekemelő napot.
Június 17-én délelőtt a Szent Péter bazilikában vettek részt szentmisén több zarándokcsoporttal együtt, amelyen Vitális Gábor atya volt a főcelebráns, a szentbedészet pedig Böjte Csaba atya, ferences szerzetes mondta.
Utána bejárták a bazilikát és környékét, számtalan látnivalóval és lelki élménnyel, és persze kegytárgyakkal, ajándékokkal gazdagodtak. Délután a Trastevere negyed felé vették az irányt, sétáltak a hangulatos, kanyargós utcákon és megtekintették a Santa Maria in Trastevere bazilikát, valamint a Santa Cecilia in Trastevere templomot, ahol megcsodálták a régi római ház maradványait, a templom kriptájában, Szent Cecília sírjánál pedig a nyergesújfalui Szent Cecília kórus tagjai énekükkel köszöntötték névadó szentjüket. A felhők gyülekeztek, de sajnos a várt eső csak másnap hajnalban ébresztette a megfáradt zarándokokat.
Utolsó napon már kora reggel elindultak a Szent Péter térre, hogy részt vegyenek XIV. Leó pápa szerdai általános audienciáján.
Nagy örömükre egészen közelről láthatták a Szentatyát, amikor pápamobilján elhaladt előttük a többezres tömegben. A pápa előbb Ferenc pápa szavait ismételte el, melyeket élete utolsó órájáig szüntelen hangoztatott: „A háború mindig vereség”. Aztán XII. Piusz híres rádióbeszédéből idézett, melyet 1939-ben mondott a kitörni készülő második világháború hajnalán: „Semmi nem vész el a békével. Minden elveszhet a háborúval”. XIV. Leó elődei nyomán felhívást intézett a világ közvéleményéhez a sok szörnyűség miatt, amit minden háború magával hoz, és figyelmeztetett, hogy a fejlett technológiák és a kísérleti fegyverek korszakában a barbár pusztítás jóval rosszabb lehet a múltbélinél. Óva intett a tudományos fegyverektől, amelyek a múlt szörnyűségeihez vezethetnek, és a felelősökhöz fordul a nemzetközi jog nevében. A háború mindig vereség, ahogy Ferenc pápa mondta. XII. Piusz pedig így fogalmazott: „Semmi nem vész el a békével. Minden elveszhet a háborúval”. „Nem szabad hozzászoknunk a háborúhoz, sőt: vissza kell utasítani, mint egy kísértést a pusztító és kifinomult fegyverek csábítását”- mondta. Az audiencia végén fájdalmának adott hangot az Ukrajnában és a Közel-Keleten zajló háború miatt. „Az isteni szeretet és a testvériség lángja égjen mindig egyetlen, közös emberi családunk tagjainak szívében” – fohászkodott Leó pápa.
Leó pápa áldásával indultak a reptérre, onnan pedig hazafelé. Sajnos a hazaút sem zajlott zökkenőmentesen, de a remény zarándokai végül sok élménnyel gazdagodva, lelkiekben megerősödve érkeztek haza az esti órákban és bizonyára még sokáig fogják emlegetni ezt az igencsak tartalmas szentévi zarándoklatot.
Szaléziak.HU
