Főoldal / Magyar Tartomány / A remény zarándokai – Nagycsoportos kirándulás Péliföldszentkeresztre
A remény zarándokai – Nagycsoportos kirándulás Péliföldszentkeresztre
2025-09-22 Hétfő | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Szeptemberben immár hagyomány, hogy a PéterPál Óvoda nagycsoportosai kirándulni indulnak Péliföldszentkeresztre. Az idei évben a Süni és a Katica csoportos gyermekeket Odi és Dorina animátorok, valamint Gadácsi Peti és a mindig kíváncsi Gábor cica várták a látogatóközpontnál.
A közös reggeli után játékos foglalkozás vette kezdetét: Noé történetébe csöppentünk bele, ahol a gyerekek különféle feladatokon keresztül segítettek Noénak felkészülni az özönvízre. Ágakat gyűjtöttek és bárkát építettek, majd egy ügyességi akadálypályán küzdötték le a „vízözön” kihívásait. A réten virágot szedtek Gábor cicának, amit a felnőttek csokorba kötöttek. Egy kis fogócska is belefért a programba, és külön meglepetésként egy kedves traktoros megengedte, hogy minden kisgyermek felülhessen a traktorra – ez hatalmas élmény volt számukra.
A kreativitást sem hagytuk otthon: a látogatóközponthoz visszatérve falevelekből állatokat alkottak a gyerekek, melyeket rajzzal egészítettek ki.
Kirándulásunk lelki csúcspontja a kegytemplomban tett látogatás volt, ahol Peti vezetett minket végig a templom történetén és kincsein. A kegytemplom különleges ereklyét őriz – egy darabot Jézus keresztjéből. Innen kapta a hely a nevét is: Szentkereszt.
A templom főoltára a keresztrefeszített Jézust ábrázolja, balján Szűz Máriával, aki Fiára mutat, jobbján Szent Jánossal, aki a kereszthalál üdvözítő erejére hívja fel a figyelmet – ez az elrendezés a Kálvárián is visszaköszön. Megcsodáltuk a mellékoltárokat is: az egyik oldalon Szűz Mária látható a kis Jézussal, koronája Magyarország királynéjává emeli őt. A másikon Szent József és mellette Keresztelő Szent János, a zarándokok védőszentje, valamint Szent Jakab, Európa egyik védőszentje.
A templom üvegablakai Szűz Mária hét fájdalmát ábrázolják, de egy különleges festményt is láthattunk, amely remetéket és szerzetesrendek alapítóit mutatja be – köztük Boldog Özsébet, a pálos rend alapítóját, aki számunkra is kiemelten fontos, hiszen az egyetlen magyar férfi szerzetesrend alapítója.
A templom múltja is tanulságos: volt idő, amikor nem vallási célokat szolgált – például széntárolóként vagy iskolaként működött –, de a szalézi rend érkezésével újra Isten házává vált. Megnéztünk három szalézi vonatkozású emléket is: egy zászlót Don Boscóval, szemben Savio Szent Domonkost, a ministránsok védőszentjét, valamint Boldog Sándor István imáját tartalmazó feliratot.
A gyerekek ezt követően körbejárták a templomot, hogy közelebbről is megnézhessék, amiről hallottak. Peti mesélt nekik arról is, hogy a 2025-ös év a katolikus egyházban a remény éve és jubileumi szentév, melynek mottója: „A remény zarándokai”. A remény jelképe, a horgony, Béla atya jóvoltából nemcsak a jubileumi logón, hanem életnagyságban is megtekinthető a szentélyben.
Közösen elimádkoztuk a Hiszekegyet, egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, majd orgonaszó kíséretében énekkel zártuk a templomi látogatást. Béla atya – aki éppen akkor érkezett –, énekhangjával szerencsére nem, de kedves humorával és egy finom kávéval annál inkább megörvendeztette a felnőtteket.
A nap végén egy kis édességgel jutalmazták az animátorok a gyerekeket, a két csoport játékos feladatai döntetlennel zárultak. Ha megkérdeznénk a gyerekeket, mi tetszett nekik a legjobban, valószínűleg Gábor cicát említenék, aki egész nap velünk volt, két egeret is elfogott, és 39 ovis szeretetét is méltósággal viselte.
Köszönjük Odinak, Dorinának és Petinek a gondos, színes, élményekkel és lelki útravalóval teli programot – és persze Gábornak is, aki szavak nélkül, de annál nagyobb odaadással tette felejthetetlenné ezt a napot.
Bihari Nóra/Szaléziak.HU
