Főoldal / Szalézi világ / A szalézi karizma áldozatos dimenziója - Andrea Beltrami
A szalézi karizma áldozatos dimenziója - Andrea Beltrami
2018-12-30 Vasárnap | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
megemlékezés • szentség •
December 30-án, égi születésnapján Tiszteletreméltó Andrea Beltrami szalézi szerzetes papra emlékezik a Szalézi Család, aki rövid élete során megtestesítette a szalézi karizma áldozatos oldalát.
A papi reverendát Don Bosco adta fel neki. Lelkesen kezdte a szerzetesi életet, majd papnövendék társainak önkéntes betegápolója lett, miközben tüdőbajt kapott. Betegségét türelemmel viselte. Naplójában azt írta, hogy nem a betegséget kérte, hanem azt, hogy az Úrért szenvedhessen.
Andrea Beltrami 1870. június 24-én született Omegnában, Novara tartományában. Családjában keresztény értékekben gazdag nevelést kapott. Sokszínű egyéniség volt. Kamaszkorában kísértés érte a tisztaságát illetően, mivel sokat beszélgetett egyik rossz erkölcsű társával. De a szentségek gyakori vétele szilárd akaratával egyesítve segítették olyan gyermekké válni, akit mindenki tisztel. Szülei azt akarták, hogy iratkozzon be a lanzói szalézi kollégiumba, ahová 1883 októberében lépett be. Kimagaslott a tanulásban és a keresztény erények gyakorlásában. Itt érett meg benne hivatástudata. Később így mesélte: „Az Úr a szívembe ültetett egy belső meggyőződést, hogy az egyetlen számomra kijelölt út a szalézi szerzetesség”. Édesanyja, mikor rábízta fiát a novícius-mesterre, így szólt: „Csináljon belőle szentet!”
Szerzetesi ruháját 1886-ban kapta meg Foglizzóban Don Boscótól, aki a későbbiekben ezt mondja róla: „Beltramiből csak egy van”.
1888-1889-ben, a Torino-Valsalicében töltött két év alatt magántanulóként két hároméves kurzust végzett el, a megfelelő vizsgákkal lezárva. Ebben az időszakban ismerte meg a lengyel August Czartoryski herceget, aki akkoriban lépett be a rendbea. A herceg hamar megbetegszik, tüdőbajt kap, és Beltrami - aki szinte azonnal lelki összhangba került vele - lesz az őrangyala, mind Valsalicében, mind pedig a többi helyen, ahol a beteg a későbbiekben tartózkodott. Így ír róla: „Tudom, hogy egy szentet, egy angyalt ápolok.”
Sajnos a beteség őt sem kíméli meg: ő is megbetegszik, megkapja a tüdőbajt, és belső örömmel viseli szenvedéseit szent rendtársának iskolájában. Szeretetáldozatként ajánlotta fel magát a bűnösök megtéréséért és a szenvedők vigasztalódásáért, magáévá téve a mottót: „Sem meggyógyulni, sem meghalni, hanem élni a szenvedésért.” Nem akart meggyógyulni. „Ez a kereszt őrülete. Az örökkévalóságban meglátjuk kinek volt igaza.”
Andrea Beltrami tökéletesen megélte a szalézi karizma áldozatos oldalát, Don Bosco szellemében. A szalézi szerzetest, Variara Alajost, aki akkor még filozófiát tanult Valsalicében, mélyen megérintette a személyisége, és tőle merítette a később általa alapított Szent Szívek Leányai Kongregáció gyökereit: Jézussal együtt örömmel élni meg az áldozatos hivatást.
Miután Cagliero püspök pappá szentelte, teljesen az elmélkedésnek és az írói apostolkodásnak adta életét. Életszentségre törekvő égő vággyal fogyasztotta önmagát a folyamatos munkában és a fájdalomban. A rend szabályait teljes pontossággal betartotta, nagyon szerette Don Boscót és a szalézi rendet. Abban a négy évben, ami pappá szentelése után még megadatott neki, folyamatosan imádkozott és írt. Figyelemre méltó Szalézi Szent Ferenc műveinek kritikai kiadása, melynek első köteteit ő fordította olaszra. Sikeres író volt, könyveit a szenvedés elfogadása jegyében írta.
Amikor 1897. december 30-án meghalt, csupán 27 éves volt. Holtteste szülőfalujában, az omegnai templomban pihen.
A boldoggá- és szenttáavatási eljárást 1911. április 21-én kezdték meg, 1966. december 5-én tiszteletre méltóvá nyilvánították.
Szaléziak.HU
