Főoldal / Magyar Tartomány / Adventi gondolatok szaléziaktól - 3. vasárnap
Adventi gondolatok szaléziaktól - 3. vasárnap
2018-12-16 Vasárnap | #Magyar Tartomány | KIEMELT | ARCHIVÁLT
advent • elmélkedés •
Advent háromnegyedénél tartunk, a harmadik vasárnapnál vagyunk. Ezen a vasárnapon is az evangéliumban sok-sok személyes gondolattal találkozhatunk.
Keresztelő János elé gyűlik a tömeg: vámosok, katonák, mindenféle ember. És kérdezik őt: „Mit cselekedjünk?” – és várják a választ. Mi magunkat is könnyen elképzelhetjük a tömegben, hogy ott állunk, és föltesszük a kérdést: „Mi mit cselekedjünk?”
Advent a várakozás ideje. De a várakozás az nem egy passzív folyamat, hanem egy olyan aktív jelenlét, ami állandó odafigyeléssel jár. Mindig valakire vagy valamire várunk: várjuk Jézus közeledését; az Isten válaszát.
Amit mi tehetünk itt és most, 2018-ban, advent harmadik vasárnapján egyrészt az, hagy merünk megállni és merünk csendben lenni. És ebben a csendben egy idő után merünk szembenézni önmagunkkal. De ez a szembenézés önmagunkkal nem egy magányos jelenlét, hanem egy belehelyezkedés Isten tekintetébe. Mert ha ezt a fontos mozzanatot elfelejtjük, akkor könnyen beleesünk abba a csapdába, hogy az adventi várakozást egy olyan bűnbánati időszaknak fogjuk megélni, amit nem helyesen élünk meg, hanem önmagunkat ostorozzuk. Pedig isten sosem akarná ezt tőlünk. Viszont, ha engedjük, hogy az ölébe vegyen bennünket, akkor attól kezdve már elé tudjuk vinni a saját szívünket is. Már az ő tekintetéből, az ő irgalmas szeretetéből tudjuk szemlélni önmagunkat, és rátekinteni arra, hogy az eddigi életünkben mit és hogyan cselekedtünk. Mi történt az eddigi életünkben, a kapcsolatainkban? Mi az, amiben az eddigi életemben épülést tudtam elérni? Mi az, ahol a kapcsolataimban gazdagságot tudtam fölfedezni, ahol én magam tudtam ajándék lenni a másik számára? Ahol Isten dicsőségére tudtam cselekedni.
És ebben az őszinte pillanatban, ami az adventnek egy nagy lehetősége, föl fogom fedezni, hogy hol van az, ahol mindezt elmulasztottam. És akkor már Isten jelenlétében születik meg szívemben a bánat, és szívből tudok kiáltani, hogy elinduljon a gyógyulás folyamata bennem, amit Isten indít el.
Ebben a pillanatban elkezd megtisztulni a szívem, Isten szeretete átragyog rajta, és egész lényemen.
És ez a fény, ez az öröm lesz az, ami minden körülmények között reményt ad, akkor is, ha éppen sötét éjszakában járok.
Szent Pál apostol ezen a vasárnapon a Filippiekhez írt levelében nem győzi buzdítani és lelkesíteni híveit: „Örüljetek az Úrban mindenkor; újra csak azt mondom: örüljetek!” Ez a felkiáltás mindenkinek szól, hiszen advent harmadik vasárnapja egy felfrissülési időszak. Egy olyan pont a várakozás és a készület folyamatában, ahol felkiáltásként itt van, hogy mire is készülünk valójában: egy olyan végtelen és hatalmas örömre, ami az Isten közelsége. Hogy emberré lett, olyan lett, mint te meg én, meg mindnyájan. És hogy eljön és otthont vesz a szívünkben. Ez az az öröm, amire készülünk, ami a szívünkbe költözik.
Mit cselekedjünk tehát advent harmadik vasárnapján karácsonyra készülve? Gondolkodjunk el: mi az, ami valódi örömet és boldogságot ad az életemben? Gondoljuk el: hol vagyok igazán boldog? Mi az én utam? Mert ott, ahol igazán boldog vagyok, és igazán örülök, ott az Isten van jelen.
Ezt kívánom nektek, kedves fiatalok! Keressétek azt, ahol igazán örömötöket lelitek és igazán boldogok vagytok, mert akkor Istenre leltek. És keressétek Istent, mert ha Őt keresitek, akkor őszinte, tiszta és soha el nem múló örömre és boldogságra fogtok lelni!
Áldott adventet kívánok!
Medgyessy Zsófi, FMA jelölt
szalim.hu/Szaléziak.HU
