Főoldal / Magyar Tartomány / Adventi lelkigyakorlat 25-35 éves fiatal felnőtteknek „Jézus tekintete”

A keresztény ember egyik legfőbb vágya, hogy az Isten tekintete, arcvonásai, egész mivolta kézzelfogható valósággá váljon mindennapi életében. Ezt a tekintetet azonban keresni kell, majd figyelni rá, végül pedig találkozni vele, ahogy számos evangéliumi történetben is olvashatjuk. A Péliföldszentkereszten töltött adventi lelki hétvégén Vitális Gábor atya vezetésével elindultunk Jézus tekintetének keresésében, mely keresést Márk evangéliumi történeteire alapozva kezdtük el.

A lelkigyakorlat nem csupán elmélkedések sorozatából állt, melyeket csendes elvonulásra alkalmas idő kísért, hanem egy útnak a bejárását is jelentette, mely során az isteni tekintettel való találkozásra is készültünk. Az egymásra tekintés mindig két jelenlévő felet feltételez: az egyik az, aki tekint és a másik az, akire rátekintenek. A tekinteteknek értéke van, a tekintet egy találkozás, a tekintet által beleláthatunk a másik fél életébe, lelkébe is. Márk evangéliuma tekintetek sorozatát tartalmazza, Krisztus tekintetét, mely által megismerhetővé válik számunkra, mely által rajtunk is segíteni akar, mint ahogyan a vérfolyásos asszonyon is segített.

Gábor atya megannyi kérdést, elmélkedési pontot sorakoztatott fel számunkra, melyek közül a legfontosabb az Istent kereső tekintetünkön való mély elgondolkodás: hogyan érintjük meg tekintetünkkel Jézust, és ha volt olyan dolog, amiért meg kellett volna érintenünk, miért nem tettük meg azt...

Jézus az irányadó az életünkben, ezért keresnünk kell a megnyugvást, békét és szeretetet sugárzó tekintetét, mellyel irgalmasan odafordul mindenkihez, mint ahogyan a vérfolyásos asszonyhoz, tanítványaihoz, az özvegyasszonyhoz is odafordult. Krisztus irgalmas és szerető tekintete mellett azonban jelen van az együttérző tekintet is, hiszen Ő az emberi szív mélyéig lát, pihenésre, töltekezésre is hív, hogy az Ő jelenlétében pihen meg szívünk. A lelki töltekezésben pedig jelen van a találkozás lehetősége is az Oltáriszentségben, ezáltal igazán a jelenlétébe tudjuk helyezni magunkat, mely találkozás által igazán közel tud kerülni egymázhoz Jézus és az önmagunk tekintete. Ez a tekintet ránk talál mindennapjainkban, de az egyedüllétben is, folyamatosan fel kell ismernünk azokban a pillanatainkban, amikor már nincs remény...

Vitális Gábor atya gondolatai, kérdései nemcsak az evangéliumi részek megértését segítették elő, hanem Jézus tekintetének igazi keresése felé is irányt mutattak, segítettek közel kerülni hozzá a csendes elmélkedő órákban, majd pedig mind a pénteken, mind szombaton az este csúcspontjának számító szentségimádásban is. Számomra a hétvége valóban egy találkozásról szólt, nem csupán arról, hogy meghallgathattam igen tanulságos és elgondolkodtató elmélkedéseket. Igazi íve volt a napoknak, reggel megkezdődött a Krisztus tekintete felé vezető út, melyen folyamatosan haladtam előre, lépésről lépésre azt éreztem, hogy egyre inkább arra vezet az út, hogy keressem, megszólítsam, Ő is megszólítson engem, tekintetét rám szegezze, és én is rá, és soha nem engedjem azt, hogy elszakadjak tőle. Ezen vágyakozás kiteljesedését a szentségimádásokban éreztem igazán, úgy, hogy teljesen Rá figyeltem, Rá tekintettem, és megtapasztalhattam könyörülő tekintetét, amikor minden terhem leraktam elé... Igazi találkozás volt, melyben igazán érezni lehetett a megérintettséget és a megérkezést is.

A hétvégéről nem hiányoztak a közösségépítő programok, sor kerülhetett ismerkedésre, kötetlen beszélgetésekre az ebédek, illetve szombat délután az elmélkedés utáni Kérdezz – válaszolok közös beszélgetés, majd pedig az estét lezáró filmnézés és játékkal egybekötött teázás során. A programot közös szentmise, ebéd és elköszönés zárta.

Szmutku Melinda/Szaléziak.HU