Főoldal / Szalézi világ / Argentína - Egy asztalos Don Bosco szívével
Argentína - Egy asztalos Don Bosco szívével
2018-10-10 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
oratórium • önkéntesség •
Miguel Raviolo 55 éves, és egy asztalosműhelyt vezet Cordobában a Don Bosco Oratóriumban. Nyolc évvel ezelőtt úgy döntött, hogy a kezét és szívét felajánlja erre a szolgálatra.
2010-ben történt, Miguel katekizmus oktatáson vett részt akkoriban. "Úgy éreztem, hogy a katekézis, az Ige és maga Jézus kérte, hogy tegyek valamit a sérülékeny gyerekekért, hát eljöttem a plébánoshoz, hogy elmondjam neki, hogy asztalos vagyok, és ő így válaszol: Nos, nagyon örülök, én meg pap vagyok, és most mit csináljunk?"
"Néhány hónappal később már kaptunk néhány eszközt, és dolgozni kezdtünk néhány fiatallal. Minden itt kezdődött el, egy ajtóval, amelyet munkaasztalként használtunk... Ma, hála Istennek, már van egy jól felszerelt műhelyünk a cordobai Don Bosco plébánia oratóriumában."
Mi ennek a műhelynek a célja?
Ugyanazt akarjuk, amit az Oratóriumban tettek akkor, amikor Don Bosco elkezdte művét: lelkeket találni Krisztusnak. Ezt ugyanúgy csináljuk, ahogy ő maga kigondolta: az udvaron, az iskolában, a kápolnában... Nos, mindebben számomra ez az iskola és az udvar keveréke, mert a fafeldolgozás egy kicsit olyan.
Minden, amit teszünk, csak egy ürügy, lehetőség arra, hogy elmondjuk a gyerekeknek, hogy szeretjük őket, hogy értékesek, hogy a munka nagyon fontos, és lehetővé teszi számunkra, hogy megosszunk velük sok értéket és tudást, amiből sokat tanulhatnak.
Milyen módszereket használ a műhely megtervezéséhez?
Sokszor megtörtént, hogy meg akartam tervezni valamit, és a gyerekek azt mondták, hogy nem, ők lesznek azok, akik a dolgokat kigondolják. Idővel megtanultam, hogy amit nekem tennem kell, az, hogy beszélgetek velük, hogy meglássam, mire van szükségük, és mit akarnak éppen csinálni ebben a pillanatban.
És hogy folyik itt a munka?
Kis csoportok alakulnak ki, és együtt dolgoznak. Önkéntesekkel dolgozom, akik számomra valóságos kincset jelentenek. Nélkülük nem tudnám működtetni ezt az asztalos műhelyt. Közel kerülünk ezekhez a kis csoportokhoz, beszélgetünk velük, és közben elkészül a munka.
Szóval, ha 20 fiú érkezik, legalább 6 vagy 7 önkéntesre van szükségem, és nem mindig van ennyi. Ez egy kissé informális tér, de nem jelenti azt, hogy nem hatékony. A gyümölcsök hosszú távon láthatóak. Mivel már évek óta vagyok itt, lehetőségem van arra, hogy olyan srácokat is lássak, akik ma már családot alapítottak és remek életük van.
Milyen szándékot hordoz ez a munka az Ön számára?
Soha nem szabad szem elől tévesztenünk a célt. Az oratórium egy vallási tér. Még akkor is, ha éppen egy famegmunkáló vagy főzőműhelynek ad helyet, vagy focizó gyerekeknek, ez alapvetően egy vallásos tér. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy csak egy darabig, két vagy három évig vagyunk velük. Ezután a gyerekek elhagyják az oratóriumot, és arra kell emlékezniük, hogy Jézusra és nem magunkra figyelve töltöttük el itt az időt,. Amikor elmennek, világos kell hogy legyen előttük, hogy ki a Mester, akit követni kell, hogy nem mi vagyunk azok. Mi csak az ujjak vagyunk, amelyek valakire rámutatnak, semmi más.
ANS – Cordoba/Szaléziak.HU
