Főoldal / Szalézi világ / Argentína - Előkerült az Életrajzi emlékiratok elveszettnek hitt kötete
Argentína - Előkerült az Életrajzi emlékiratok elveszettnek hitt kötete
2018-12-07 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
könyv •
„Elbeszélni Don Bosco életét és bemutatni zsenijét nem egyszerű feladat" - írta Arthur Lenti szalézi atya, Don Bosco életének hírneves kutatója. A szaléziak számára az Életrajzi emlékiratok (Memorie Biografiche) az információk kimeríthetetlen forrása, szinte már ereklyeszámba megy, de a XVII. kötet vázlata már nem volt meg a Szalézi Központi Levéltárban. Sok éven át úgy gondolták, hogy elveszett, de ezekben a napokban sértetlenül visszakerült a Szalézi Központi Levéltárhoz.
Az Életrajzi emlékiratok a szaléziak számára az egyik alapvető forrás, amely Don Boscóhoz köthető: ezekben a kéziratokban megtalálhatók a szavai, írásai, dokumentumai. Kétségtelen, hogy a vázlatok, amelyeket olyan nagyszerű írók dolgoztak ki, mint Eugenio Ceria szalézi atya, feltételei a mestermű hitelességének, és a mai napig tanulmányozzák őket.
És miként találták meg ezeket az eredeti dokumentumokat? A kalandos történetet Natale Vitali atya, a Dél-Amerika déli régiójának tanácsosa ecseteli: "Argentína déli tartományának rendkívüli látogatására érkeztem a Fortín Mercedes házba, ahol Juan Vecchi, Don Bosco VIII. utóda dolgozott sok éven át. A házban van egy szentély, melyet Máriának, a Keresztények Segítségének szenteltek, ahol a Boldog Ceferino Namuncurá földi maradványai nyugodtak sok éven át. Tartozik hozzá még egy iskola, egy lelkigyakorlatos ház és egy múzeum is, de napjainkban itt nincs jelen szerzetesi közösség."
A ház könyvtárában tett látogatás során a tanácsos megtalálta a rejtett kincset, vagyis az Életrajzi emlékiratok XVII. kötetét, amelyet Eugenio Ceria atya szerkesztett. A két jegyzetfüzetet a szerző adta Giuseppe Parolini szalézi atyának, aki Lanzadában, Sondrio tartományban, Olaszországban született 1905-ben, majd misszionárius lett és Patagóniába ment. A füzet első oldalán még mindig olvasható Ceria atya kézzel írt dedikálása: "Parolini atyának: amikor meghalok, imádkozz értem."
"Miután konzultáltam Francesco Mottóval a Szalézi Történeti Intézetből - folytatta Vitali atya -, megtudtam, hogy ezek az eredeti példányok, amelyek hiányoztak a római Szalézi Központi Levéltárból. Bahia Blanca archívuma másolatot készített róla, én pedig elhoztam a két füzetet magammal, amikor visszatértem Rómába.”
Az Életrajzi emlékiratok első tíz kötetének szerzője, Giovanni Battista Lemoyne szalézi atya halálakor az akkori rendfőnök, a Boldog Filippo Rinaldi úgy döntött, hogy folytatja a történeti-kronológiai munkát Ceria atyával, az íróval, aki "friss és olvasmányos stílusban" írt - jegyzi meg Lenti atya.
ANS - Fortin Mercedes/Szaléziak.HU
