31 éve született Carlo Acutis: Antonio Cini szalézi „Kommunikálni Krisztust ma” címmel mutatja őt be a 2022-es szalézi missziós nap alkalmából.
"Minden ember eredetinek születik, de sokan másolatként halnak meg ." (Carlo Acutis)
Megtalálhatja-e egy 21. századi fiatal társai között a keresztény élet igazi modelljét? Van egy fiatalember, aki még mindig él a Paradicsomban, aki megtaníthat minket arra, hogy „a célunk a végtelen kell hogy legyen, nem a véges”, ahogy állította, és hogyan juthatunk el oda különösebb nehézség nélkül.
Ő Boldog Carlo Acutis, aki 1991. május 3-án született Londonban, de utána Milánóban élt. Ebben a városban nőtt fel nemzedékének teljesen normális fiaként, olyan családban, amely keresztény értékeket tanított neki, és katolikus iskolákba járt. Már gyerekkorában megmutatta, hogy van benne valami különleges: 7 évesen lett elsőáldozó, és 12 éves korától elkötelezte magát, hogy naponta misére jár, minden nap elimádkozza a rózsafüzért, amit „a mennyországba vezető legrövidebb út”-ként írt le, gyakran ment gyónni és szentségimádásra.
Imakötelezettségei azonban nem idegenítették el a világtól, inkább aktív fiatalemberré tették, aki részt vett mindazokban az apró időtöltésekben, amit egy vele egykorú fiú tesz (talán még többen is). Tanult és segített a barátainak, focizott és videózott, szaxofonozott és eljárt a barátaival. Mindezen tevékenységek során talált időt a szegények és rászorulók megsegítésére, ruhát, élelmet és társaságot kínált nekik. Gondoskodó és gondolkodó fiú volt sok tekintetben.
Carlo nagy szerelmese volt a technikának, az internetnek... és egyben az eucharisztikus csodáknak. Mindössze 14 évesen létrehozott egy weboldalt, ahol bemutatta a világban történt számos csodát, amely más projektjeivel együtt még ma is létezik ( www.miracolieucaristici.org ). Valójában, szilárdan hitt a modern kommunikációs eszközök felhasználásában az evangelizálásra, és az Eucharisztia iránti szeretete arra sarkallta, hogy mindenkivel megismertesse Jézust. Egy másik híres mondata: „Az Eucharisztia az én országútam a mennybe”. Megszállottja volt annak, hogy szentté váljon, és mindenkinek a szentségről beszéljen.
2006. október 12-én halt meg a monzai kórházban, mindössze 15 évesen, hirtelen fellépő leukémiában. A betegséget próbaként élte meg, amit felajánlhat az Egyházért és a pápáért. 2020. szeptember 10-én avatták boldoggá Assisiben, a városban, amelyet annyira szeretett és oly sokszor látogatott. Azt akarta, hogy ott temessék el, és ott is nyugszik, a Szent Ferenc ruhái levetéséről nevezett Szűz Mária templomban.
Carlo a személyes eredetiség jelszaván kívül azt is meg akarta mutatni nekünk, hogy minden élet képes közvetíteni Krisztust mások felé, és erre mindenki a maga sajátos módján hivatott. Megértette, hogy a nagy missziós erőfeszítés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy mindenkinek hirdessük az evangéliumot. Célja valójában az igazi misszionáriusok célja volt: minél több emberhez eljutni, hogy megismerjék az Úrral való barátság szépségét és örömét, kihasználva azt, amit a világ is kínál.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
