Főoldal / Szalézi világ / Boldog Maria Romero Meneses: a remény tanúja
Boldog Maria Romero Meneses: a remény tanúja
2023-07-07 Péntek | #Szalézi világ
Egy közép-amerikai Don Bosco Nővérre emlékezik július 7-én a Szalézi Család: Romero Meneses Mária nővér égi születésnapjának a liturgikus emléknapja ez, aki teljes mértékben megélte a remény erényét. 2023-ban szerzetesi fogadalmának százéves évfordulójáról emlékezünk meg.
Boldog Maria Romero Meneses az új évezred szentje, II. János Pál pápa avatta boldoggá 2002-ben.
1902. január 13-án született a nicaraguai Granadában, majd 1923-ban a Segítő Szűz Mária Leánya lett. Lelki vezetője, P. Emilio Bottari ebből az alkalomból a következő prófétai ajánlást adta neki: "Még ha nehéz pillanatok jönnek is, és úgy fogod érezni, hogy darabokra szakadsz, légy hűséges és erős a hivatásodban". Márai számára ezek a szavak támaszt adtak szerzetesi életének teljes hátralévő részében.
1931-ben a Costa Rica-i San Josè-ba küldték, amely második hazája lett, és ahol 46 évig a „szegény és elhagyott gyerekekkel” foglalkozott.
Fáradhatatlan jótékonysági munkájában, amely arra késztette, hogy harminchat ünnepi oratóriumot, szociális munkákat, hajléktalan családok otthonát, szegények orvosi ellátását biztosító klinikát indítson, a remény erénye soha nem hagyta el . A megpróbáltatások és nehézségek ellenére az alapító, Bosco Szent János karizmájához hűen „ minden remény ellenére reménykedett ” (vö. Róma 4:18).
Boldog Romero Mária titka az volt, hogy teljesen átadta magát Jézus és Mária iránt érzett szeretetének, akiket a „királyának és királynőjének” nevezett, ezért élt olyan derűvel és örömmel. Néhány szemtanú azt mondja: „A nehézségekkel szemben Maria nővér soha nem veszítette el a reményt, és azt mondta: a királyom és királynőm segíteni fognak. A remény embere volt, ezért hiszem, hogy boldogan élt; soha nem láttam szomorúnak, optimista volt. Korlátlanul remélte, amit el akart érni” (Boldog Calvo Brenes de Sánchez).
„A remény segítette, hogy megőrizze a derűjét, megalkuvást nem ismerő tisztességes jelleme volt, jól körülhatárolt mosollyal az ajkán és olyan kifejezéssel az arcán, mint aki biztos abban, hogy az útja egyenes és kedves az Úrnak. Minden remény ellenére bízott.” (Sr. Teresa Rodríguez)
„Elmondhatom, hogy Mária nővér tele volt reménnyel, ami tükröződött derűjében és ragályos örömében. Azok az emberek, akik szomorúan vagy szinte kétségbeesetten keresték fel, hogy szívességet kérjenek tőle, megvigasztalta, megmutatva nekik, hogy Isten szereti őket, és nem okoz nekik csalódást. Sokszor hallottuk ismételni. „Tudom, kiben bíztam meg.” (Sr. Manuelita Andrade)
A remény olyan, mint egy mágnes, amely a mennyországba vonz, az örök öröm felé. Mária nővér is ezt kívánta: „Mi zarándokok vagyunk, akik a mennybe megyünk; a hit megvilágítja sorsunkat. A cél az örökkévalóság, hazánk a Mennyország. A remény vezérel minket, és a szeretet késztet arra, hogy megszerezzük. A mások iránti szeretetben érjük el teljességünket” (F XII 75).
- július 7-én, a mennyországba érkezésének 46. évfordulóján Boldog Maria Romero Meneses továbbra is a „remény fénye” szegényei és a világ nevelői közösségei számára.
www.cgfmanet.org/Szaléziak.HU
