Főoldal / Szalézi világ / Boldog Rinaldi Fülöp, aki bevezette Don Boscót a huszadik század szívébe
Boldog Rinaldi Fülöp, aki bevezette Don Boscót a huszadik század szívébe
2025-12-05 Ma | #Szalézi világ
lelkiség • megemlékezés •
A szalézi történelem útján Boldog Rinaldi Fülöp különleges helyet foglal el. Don Bosco harmadik utódjaként és az utolsóként, aki személyesen ismerte őt, diszkrét, de ragyogó személyiség volt: mély alázattal rendelkező ember, gyakorlatias nevelő, lelki vezető, aki képes olvasni az idő jeleit anélkül, hogy elveszítené gyökereit. Ma az apaság, a megtestesült pedagógia és a mindennapi életben megélt szalézi lelkiség mestereként ismerik.
Egy lassan kibontakozó hivatás
Rinaldi Fülöp 1856. május 28-án született Lu Monferratóban, földműves családban. Semmi sem utalt papi jövőre; hivatása nehézségek, tétovázás és menekülések közepette született meg. Don Bosco volt az, aki felkutatta őt, és valóban atyai türelemmel győzte meg.
Huszonegy évesen belépett Valdoccóba, és Don Boscóban nemcsak nevelőt, hanem egy apát is talált, aki lépésről lépésre elkísérte. Fülöp nem volt ragyogó a tanulmányaiban, de hamarosan megmutatkozott benne a kapcsolatok, a meghallgatás és a megkülönböztető képesség.
1882-ben pappá szentelték, és Spanyolországban kezdte meg szolgálatát, ahol missziós energiával és szervezői szellemmel lendítette fel a munkálatokat. Visszatérve Olaszországba, a Kongregáció lelki vezetője lett, egészen 1922-es rendfőnökké választásáig, egy törékeny pillanatban, Rua atya és Don Albera tekintélyes alakjai után.
Rinaldi új stílust hozott: kevésbé szigorú volt, inkább atyai; kevésbé a struktúrákra, inkább az emberekre összpontosított. Irányítását a bizalom és az a rendkívüli képesség jellemezte, hogy kényszerítés nélkül tudott bátorítani.
Egy apa portréja
Akik ismerték, energikus emberként írták le, de gyengéd és megnyugtató modorral. Nem szerette a reflektorfényt, hanem a csendes közelséget. Modern gondolkodású, egyszerű beszédű volt, sajátos kísérői stílussal, szemrehányások nélkül, de határozottan.
1913 és 1915 között, Foglizzóban a fiatal diákoknak tartott konferenciákon vázolta fel nevelési víziójának legérettebb irányelveit. Ezek a szavak – tanítványai által leírva – egy realisztikus nevelőről árulkodnak, aki képes megőrizni Don Bosco szellemét, miközben megnyitja azt a huszadik század új kihívásai előtt.
Nevelj megelőzve, nem korrigálva
Rinaldi atya nagyszerű értelmezője volt a megelőző módszernek. Ismételten hangsúlyozta, hogy a nevelő feladata „képtelenné tenni a fiatalokat arra, hogy hibázzanak”, nem tiltásokon keresztül, hanem egy egészséges környezet megteremtésével, ahol szeretve és támogatva érzik magukat.
Nem a nehézségek elkerüléséről van szó, hanem a belső fejlődésről. Rinaldi szerint a szaléziaknak élő jelenlétnek kell lenniük, nem pedig nézőknek, akik megosztják az időt, a környezetet, a játékokat, az erőfeszítéseket.
Számára a nevelés nem könyvekből, hanem kapcsolatokból születik. Nem bízott az „akadémikus” pedagógiában, és arra buzdította a fiatalokat, hogy tanuljanak egymástól.
„A nevelőnek ismernie kell az életet, a lelkeket, és áldozatkésznek kell lennie.”
A tudomány hasznos, de csak akkor, ha tapasztalattal, jósággal és mindennapi szentséggel párosul.
Egy családként növekvő kongregáció
Rinaldi atya rendfőnöksége alatt szakadás nélkül újította meg a szalézi életet. Világosan megkülönböztette a nevelő közösség szerepét – igazgató, mint apa, prefektus a szervezésben, katekéta a lelki növekedésben –, de anélkül, hogy távolságokat teremtett volna.
Célja egy volt: a családias szellem. Nem egy militarizált közösség, hanem egy olyan otthon, ahol mindenki befogadva és felelősségteljesen érzi magát.
Legtermékenyebb megérzései közé tartozott az ifjúsági társaságok, az oratóriumokon és főiskolákon belüli oktatócsoportok újjáélesztése. Nem egyszerű egyesületek, hanem olyan terek, ahol a fiatalok maguk válnak főszereplővé, támogatják társaikat és megtanulnak szolgálni. Az állampolgárság és a hit igazi iskolája.
Hagyomány és újdonság: alkotói hűség
Rinaldi nem korlátozta magát Don Bosco tetteinek megőrzésére; azt kérdezte magától, hogy mit tenne Don Bosco ma.
Ezért ösztönözte az Alapszabályok felülvizsgálatát, a művek korszerűsítését, az odafigyelést a változó világra. Nem a szellem megváltoztatását, hanem az élővé tételét.
Számára a szalézi identitás nem merevségben, hanem a jelen idővel való együttélésben rejlik: a szellemhez való hűség ápolása, nem a hűség a betűhöz, hanem a megújuláshoz való bátorság, anélkül, hogy megszakítanánk a folytonosságot, az ember központi szerepének előtérbe helyezése a struktúrák helyett.
Ebben meglepően modern és előrelátó volt.
Konkrét és ragyogó spiritualitás
A pedagógus mellett megjelenik a lelki ember. Rinaldi atya mély odaadással fordult Mária, a Keresztények Segítsége felé, de soha nem volt távolságtartó misztikus. Lelkisége egyszerű, mindennapi volt, bizalomra és realizmusra épült.
Szalézi Szent Ferenc vonalát követte: szelídség, keresztény optimizmus és az Istenre ráhagyatkozásból fakadó nyugalom. Tudta, hogy a szentség nem kivétel, hanem egy konkrét út, amelyet türelemmel, szolgálattal és neveléssel élünk meg.
Egy nagyobb család apja
Tekintete nem korlátozódott a megszentelt szaléziakra. Rinaldi a Szalézi Család építője volt; megerősítette a munkatársakat, energikusan támogatta a Segítő Szűz Mária Leányait és ösztönözte a laikusok apostoli jelenlétét.
1921-ben megalapította az első missziós studentátumot Ivreában a külföldi missziókra szánt fiatalok számára, ami a fiatalokba és az evangélium egyetemességébe vetett bizalom jele volt. 1931. december 5-én halt meg. Idővel alakja teljes nagyságában megmutatkozott. 1990. április 29-én II. János Pál boldoggá avatta, elismerve egyszerű és atyai szentségét.
Egy örökség, amely ma is szól hozzánk
Rinaldi Fülöp atya alakja ma is visszatér, hogy inspirációt nyújtson. Egy olyan világban, amely küzd az nevelésért és a bizalom megteremtéséért, tanúságtétele arra emlékeztet minket, hogy a nevelés a szentség együtt járnak. Don Bosco örökségét kreatív hűséggel, nosztalgia, erőltetés nélkül, a kísérő szeretet csendes erejével hozta el a 20. század szívébe. Üzenete továbbra is aktuális:
• a nevelés az apaság és a bizalom cselekedete;
• a szalézi szellem akkor él, amikor otthonná válik;
• az innováció csak akkor igaz, ha az evangéliumból fakad.
Rinaldi atya továbbra is azt tanítja, hogy a szentség nem rendkívüli gesztusokból, hanem mindennapi jóságból áll. Ez minden szívből fakadó nevelés legegyszerűbb – és legforradalmibb – titka.
donbosco.press/Szaléziak.HU
