Főoldal / Szalézi világ / Brazília - Attilio Giordani – egy szív határok nélkül
Brazília - Attilio Giordani – egy szív határok nélkül
2017-12-18 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Pierluigi Cameroni, a szalézi rend egyetemes posztulátora arra biztatja a Szalézi Család tagjait, hogy csatlakozzanak barátaikhoz Poxoréuban (Brazília), ahol égi születésnapja alkalmából megemlékeznek Tiszteletreméltó Attilio Giordani családapa, hitoktató és misszionárius szalézi munkatársról. Kérjük mi is bizalommal közbenjárását családjainkért minden fizikai, erkölcsi és lelki szükségben!
Közel ötven éve, hogy Attilio Giordani Poxoréuban tevékenykedett, de emlékét hűségesen ápolják. Negyvenötödik égi születésnapját triduummal ünneplik, ismertetik az életrajzát, azok pedig, akik ismerték őt, felelevenítik és megosztják vele kapcsolatos emlékeiket.
Amikor 1967-ben elindult az „Operazione Mato Grosso” (a szaléziak kezdeményezésére induló Mato Grosso Művelet – önkéntesek akciója a Mato Grosso, pontosabban Poxoréu rászorulóinak megsegítésére, ahol egy iskola felépítését szorgalmazták), Attilio fiai is hamarosan nagy lelkesedéssel csatlakoztak a munkához, néha az iskolai tanulmányaik rovására. Attilio, ahelyett, hogy panaszkodott volna, megismertette másokkal is a kezdeményezést és kiállt a fiatalok mellett, akik a haladást támogattak.
Amikor fia, Piergiorgio elhatározta, hogy Poxoréuba utazik, Attilio nem ellenezte. Éppen ellenkezőleg, bátorította őt, bár tudta, hogy távol marad az iskolától. Amikor rájött, hogy lányai, Maria Grazia és Paola is szeretnének dolgozni Poxoréuban, Attiliónak már nem volt semmi kétsége: meggyőzte feleségét, Naomit és néhány orvost, akik szintén útra keltek vele együtt. 1972 júniusában Attilio felszáll a hajóra, amely egy távoli földre vitte őt és családját, hogy dolgozzon egy ismeretlen népért, amely segítségre szorul.
A szalézi oratórium olyan, mint egy otthon, amely befogadja a serdülőket és a fiatalokat, különösen hétvégén. Itt, ebben az oratóriumban Attilio úgy élt és dolgozott, mintha a második otthona lenne. Hitoktatott és ifjúsági sport- és kulturális programokat vezetett; kirándulásokat és színjátszó csoportot szervezett. Két szenvedélye volt: a színház és a foci. Volt egy színjátszó csoportja, akikkel gyakran tett látogatás az ifjúsági börtönbe, ahol többszáz fiatalkorú fogvatartott sínylődött.
Amikor Olaszországban kezdetét vette a Mato Grosso Művelet, és sok fiatalt szeretett volna elmenni Poxoreuba, vagy más helyre, a fiatalok szülei nem szívesen engedték őket, mert attól féltek, hogy ez a környezet nem egészséges a gyerekeik számára. Attilio, felmérve a helyzetet, meglátogatta a szülőket, hogy elmondja nekik, hogy a fiuk nagyszerű döntést hozott: a rászorulóknak akar segíteni szeretetből.
Ő maga is útra kelt a fiatalokkal Poxoréuba, hogy bebizonyítsa, hogy a Mato Grosso Művelet komoly és nagylelkű akció, melynek mottója: „Tegyél jót a rászorulókkal Krisztusért.”
Armando Catrana így emlékezik rá: "Amikor Attilio megérkezett a Poxoreuba, egy szót sem tudott portugálul. A második napon, nagyon korán, egy síppal és egy labdával a még épülő ifjúsági központba ment, ahol volt egy kis mező, de nem voltak gyerekek. Attilio kétségbeesetten elkezdett folyamatosan sípolni. Hirtelen több tucat gyerek jött elő, hogy lássa, ki ez az őrült ember, aki így sípol. Ő pedig focizni kezdett a fiatalokkal. Pár perc múlva több tucat gyermek és tizenéves kergette a labdát Attilio ösztönzésével."
Amikor már beszélt portugálul, Attilio katekizmust tanított, játékokat, tornákat, sétákat szervezett, tanította a gyerekeket imádkozni, énekelni és szentmisére járni. Színházat is szervezett. Luis Melesi atya így emlékezik rá: "Attilio rendkívüli módon el tudta varázsolni a fiatalokat. Amint megérkezett az oratórium teraszára, több tucat serdülő és fiatal vette körül, különösen a hittanos tanítványai. Őszintén és nyíltan beszélt mindenkivel. Mindenkire odafigyelt."
Tiszteletreméltó Attilio Giordani testét Olaszországban helyezték örök nyugalomra, de szíve Poxoréuban maradt, a Keresztelő Szent János-templom oltárának talapzatában őrzik.
www.missaosalesiana.org.br/Szaléziak.HU
