Egy tanár egy üvegedénnyel érkezett az órára, olyasmi volt, amit általában befőttek tartósítására használnak. Letette az asztalra, majd lehajolt az asztal alá, kivett körülbelül tíz, szabálytalan alakú követ, és óvatosan, egyenként beletette őket az üvegbe. Amikor az üveg teljesen megtelt, és már nem lehetett több követ beletenni, megkérdezte az osztályt: „Tele van az üveg?” Mindenki igennel válaszolt.
„Tényleg?” Újra lehajolt az asztal alá, és kivett egy vödör kavicsot. Beleöntötte a kavicsot, miközben kissé megrázta az üveget, hogy a kavicsok a kövek közötti résekbe csusszanjanak. Újra megkérdezte: „Tele van az üveg?” Ekkorra az osztály megértette.
„Valószínűleg nem” – válaszolta az egyik.
„Jó” – felelte a tanár. Lehajolt az asztal alá, fogott egy vödör homokot, és beleöntötte az üvegbe, kitöltve a maradék üres helyet.
Újra megkérdezte: „Tele van az üveg?”
„Nem!” – válaszolta az osztály kórusban.
„Jó!” – folytatta a tanár.
Elővett egy kancsó vizet, és beleöntötte az üvegbe, színültig töltve azt.
„Mit jelent a történet?” – kérdezte ekkor.
Egy kéz emelkedett fel azonnal: „Azt, hogy bármennyire is elfoglalt vagy és sűrű is a programod, ha keményen dolgozol, mindig lesz egy lyuk, ahová még tehetsz valamit!”
„Nem. Az igazság, amit tanít nekünk, az az, hogy ha nem teszed bele először a köveket, soha nem fogod beletenni őket.”
Mik a „kövek” az életedben? A gyermekeid, a szeretted, a szeretteid, az iskolázottságod, az álmaid, a magadra fordított idő, az egészséged…
Ne felejtsd el ezeket a „köveket” először a helyükre tenni, különben soha nem fognak beleférni. Ha kimerítenek az apróságok (a kavics, a homok), akkor apróságokkal, jelentéktelen dolgokkal fogod megtölteni az életedet, amelyek miatt aggódsz, és nem igazán adod meg a nagy és fontos dolgoknak az őket megillető helyet.
Amikor ezen a kis történeten elmélkedsz, kérdezd meg magadtól: „Mik a »kövek« az életemben?”
Ezeket tedd először az üvegbe.
donbosco.press/Szaléziak.HU
