Főoldal / Szalézi világ / Carlo Acutis és Savio Domonkos: a fiatalok szentsége nem megy ki a divatból
Carlo Acutis és Savio Domonkos: a fiatalok szentsége nem megy ki a divatból
2020-10-10 Szombat | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Carlo Acutis és Savio Domonkos között von párhuzamot Manuel Serrano, a spanyol Boletín Salesiano (Szalézi Értesítő) munkatársa a kiadvány honlapján.
Korai jámbor élet
Annak ellenére, hogy családjában nem élték meg intenzíven a hitet, Carlo nagyon korán kimutatta vonzalmát a templomok és az imádkozás iránt. Anyjának jelentkeznie kellett hittanórákra, hogy válaszolni tudjon fia kérdésikre. Savio Domonkos gyermekkorától fogva lelki nyugtalanságban szenvedett, amikor ministránsként segített a misén.
Eucharisztikus tapasztalat
Mindkét fiú 7 éves korában volt elsőáldozó. Ettől fogva mély eucharisztikus tapasztalataik voltak. "Az az élettervem, hogy mindig egységben legyek Jézussal" - erősítette meg Carlo. Naponta járt misére és az Eucharisztiát "a mennybe vezető autópályának" tekintette. Savio Domonkos szintén ezt az utat követte, amikor először fogadta be Jézust: „Gyakran fogok gyónni, és olyan gyakran fogok áldozni, amennyit a gyóntatóm enged. Jézus és Mária lesznek a barátaim”- fejezte ki kívánságai között elsőáldozása után.
Máriás odaadás
Carlo naponta imádkozta a rózsafüzért. Odaadással fordult Szűz Mária felé, különösen a Lourdes-i és a Fatimai Szűz iránt. Domonkos a maga részéről a Szeplőtelen Fogantatás iránti elkötelezettség előmozdítója volt, egészen addig a pontig, amíg megalapította a Szeplőtelen Társaságát, alig két évvel azután, hogy IX. Piusz pápa kihirdette ezt a mariás dogmát.
A szentek utánzása
Állítólag Carlo olyan szentek élete iránt mutatott érdeklődést, mint Assisi Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, a három fatimai látnok és maga Savio Domonkos. Keveset tudunk a fiatal piemonti példaképeiről, de az az igazság, hogy még életében egy szent volt a tanítója: Don Bosco.
Jótékonyság és a jóság az apró dolgokban
Isten szeretetének kifejezése Carlo és Domonkos életében általános volt. Az előbbi az idősekkel, betegekkel és mindenekelőtt a hajléktalanokkal töltött időt. Közülük sokan jelen voltak a temetésén. Ezenkívül katekéta volt. Domonkos viszont más fiúknak is tartott hitoktatást az oratóriumban, sőt felnőtteknek is. Odafigyelt a mások által kitaszított és beteg társai igényeire. Mindketten tisztában voltak azzal, hogy a szentség iránti vágyuk az apró részleteken múlik, a mindennapokban dől el. Mindkettőről azt mondják, hogy jó diákok voltak, kedvesek és barátságosak. Ezenkívül koruknak megfelelő hobbijaik voltak.
Keresztény öröm
Ferenc pápa azt mondja, hogy „a keresztény az egy boldog férfi vagy nő”. Carlo és Domonkos minden körülmények között örömmel fogadták az öröm páli buzdítását. De honnan származik ez az öröm? „A szomorúság önmagát nézi, a boldogság Istent nézi. A megtérés nem más, mint alulról felfelé nézni. Elég egy egyszerű szemmozgás ”- jelentette ki Carlo. Nem hiába, mert Domonkos ezt megerősítette: "a szentség abból áll, hogy mindig vidámak vagyunk".
Ihletadó másoknak
Mindkét fiatal hitének megélése fertőző volt. Raejsh, egy hindu férfi, aki Carlo házában takarított, az ő egyszerű példájának köszönhetően megtért: "Mély hitével, szeretetével és tisztaságával megfertőzött és elragadott." Domonkos a maga részéről mély nyomot hagyott maga Don Bosco lelkében: „Mondhatom, hogy ennyi idő alatt nem volt olyan fiú az oratóriumban, aki az Úrral olyan barátságban lett volna, mint Domonkos. Fiatal volt, de olyan érzékeny, mint egy felnőtt A tanulás iránti állandó elkötelezettsége és jósága vonzotta a tanár szeretetét és mindenki barátjává tette ”- erősítette meg a szent pap.
A hit vállalkozói
Mindkét fiatal különböző erőfeszítéseket tett Isten dicsőségére. Szülei segítségével Carlo nyitott egy weboldalt az eucharisztikus csodákról a világ minden tájáról, ez az egyik oka annak, hogy őt az Eucharisztia „cyber-apostolaként” ismerik. Az apostolkodás népszerűsítése érdekében társai között Domonkos megalapította a Szeplőtelen Társaságát, olyan szabályokkal, amelyeket Don Bosco hagyott jóvá. Ezzel mély lelkiségről tett tanúságot.
Viszonyulás a szenvedéshez
Amikor Carlo kórházba került a leukémia miatt, tudatában annak, hogy halála közel van, szenvedéseit a nehéz sorsú papoknak, a pápának és az egyháznak ajánlotta, hogy ezután egyenesen a mennyországba jusson. Ez a rövid élete során kialakult lelki küzdelem csúcspontja volt: "Mi értelme van, ha 1000 csatát is megnyersz, ha nem tudod legyőzni a saját szenvedélyeidet" - mondta. Domonkos is rendkívüli hozzáállást kovácsolt olyan áldozatok révén, mint a normál adag étel felének az elfogyasztása, kevesebb alvás vagy több idő imádkozással töltve.
A halál, mint az élet kapuja
Carlo és Domonkos számára a legfontosabb az volt, hogy állandó barátságban éljenek Istennel. "Örülök, hogy meghalok, mert úgy éltem le az életemet, hogy egyetlen percet sem vesztegettem olyan dolgokra, amelyeket Isten nem szeret" - mondta Carlo. Savio Domonkos egyik leghíresebb mondata ez volt: "Inkább meghalok, semmint hogy bűnt kövessek el!" Don Bosco szerint a fiatal oratórista utolsó szavai ezek voltak: "Milyen szépet látok!" Mindketten 15 éves koruk körül szenderültek új életre.
salesianos.info/Szaléziak.HU
