Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco barátai - Faà di Bruno, a katonatiszt, matematikus, pap és rendalapító
Don Bosco barátai - Faà di Bruno, a katonatiszt, matematikus, pap és rendalapító
2022-11-29 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Francesco Faà di Bruno neve még a szaléziak számára sem túl ismert, de az illető Don Bosco közeli barátja volt, mintegy tíz évvel fiatalabb nála, és a társadalmi ranglétra másik végéről származott: márki volt, családja az Alessandria melletti Bruno nevű faluból származott, családnevük Faà volt, tehát ő volt a Francesco Faà di Bruno márki, akinek egyik algoritmusát ma is használják a számítástechnikában (lásd: Faà di Bruno képlet). A Katolikus Egyház boldogja, akinek a képletét még mindig használják – rendkívüli!
„Az oratórium kezdetén szinte minden hétfőn láttuk megérkezni egy katonatisztet, aki miután letette a kardját, elment gyónni, majd szentmisén vett részt és áldozott. Mindannyian épültünk általa.
Ő volt Faà di Bruno kapitány, az egyetem matematikaprofesszora, Don Bosco jóbarátja, Torinó egyik szociális szentje Don Bosco, Cottolengo, Cafasso, Julia di Barolo stb. mellett.
Francesco Faà di Bruno 1825. március 9-én született Alessandriában, arisztokrata családban, Ludovico Faà di Bruno márki és a nemes Carolina Sappa dei Milanesi tizenkét gyermeke közül az utolsóként. Bruno egy kis város Asti vidékén, ahol a családi kastély állt. Gondtalan, boldog gyermekévei voltak, ugyanakkor a hívő katolikus családban már korán megtanulta, hogy a kiváltságok ellenére – vagy inkább épp azért – segíteni kell a szegény, kiszolgáltatott embereket.
1846-ban öt évig tanulmányokat végzett a torinói katonai akadémián, a Királyi Törzskarban hadnagyi rangot viselt. 21 éves volt. Lelkesen vett részt az első olasz függetlenségi háborúban (1848). Mivel nagyon tehetsége volt a matematikához, vezérkari tisztnek nevezték ki, szakterülete a földrajz és a térképészet. Le Verrier-vel dolgozott: számításaik alapján Galle 1846-ban felfedezte a Neptunusz bolygót.
Elegáns tiszt
Elegáns katonatisztként Francesco Faà di Bruno szenzációt keltett a piemonti arisztokrácia szalonjaiban. Azonban szívesebben járt Valdoccóba, és azok közé tartozott, akik felpezsdítik Don Bosco óráit. Francescót mindig is vonzotta a papság, és Don Bosco ebben bátorította.
Faà di Bruno részt vett a szárd–osztrák háború egyik utolsó, fontos ütközetében, a novarai csatában (1849). A háború mély nyomokat hagyott benne; tanúja volt fiatal sebesült vagy haldokló katonák szenvedésének és gyötrelmének, és ez lecsillapította a lelkesedését; ő maga is megsebesült. Kitüntették és kapitányi rangot kapott, de 1853-ban kilépett a hadseregből megszakítva ezzel fényes karrierjét: a "Risorgimento" mozgalom, a nemzeti érzelmek újjáéledése határozottan katolikusellenes fordulatot vett, és ez nem tetszett neki.
Másrészt szenvedélyesen szerette a matematikát. Párizsba költözött, ahol matematikából és csillagászatból szerzett mesterfokozatot. Visszatérve Torinóba, az egyetem professzora lett, közben pedig megszerezte a doktori fokozatot, de az antiklerikális légkör miatt soha nem lesz rendes professzor. Ez volt az az idő, amikor a tudomány és a hit összeegyeztethetetlennek tűnt.
Francesco Faà di Bruno a világ egyik vezető matematikusa volt. Számos jelentős fölfedezést tett a modellelmélet és az elliptikus függvények elmélete terén. Az ő nevét viseli a Faà di Bruno-képlet. Mintegy negyven tudományos cikk szerzője volt, amelyek francia, amerikai és olasz folyóiratokban jelentek meg.
Tanár és pap
Mindeközben egyre inkább részt vállalt abban a szociális reformban, amely akkoriban Torinóban zajlott. Bosco Szent János (Don Bosco) közeli barátja és munkatársa lett. Segített hajléktalanszállásokat, valamint idős emberek számára otthonokat létrehozni. Emellett fölépíttetett egy templomot (Nostra Signora del suffragio – a purgatóriumban szenvedő lelkeket segítő Szűzanya tiszteletére) azoknak a katonáknak az emlékére, akik az olasz egységtörekvések harcaiban vesztették életüket.
Don Bosco hatására megérintette az akkori siralmas társadalmi helyzet, különösen a nőké, akiket életkörülményeik meggyengítettek: szolgálók, egyedülálló leányanyák, prostituáltak, idős vagy beteg nők. Számukra 1859-ben létrehozott egy művet, amelyet társadalmi és szellemi fejlődésük érdekében Szent Zita, a szolgálók patrónusa védnöksége alá helyezett. „Megszervezte egy igazi »nők városának« megszületését, iskolákkal, műhelyekkel, bentlakásos iskolákkal, gyengélkedővel, amelyeknek mind saját szabályzata volt. Ebben a bátor és prófétai kezdeményezésben teljesen odaadta magát, és elköltötte családja minden vagyonát.” (II. János Pál a boldoggá avatásakor, 1988-ban) Hogy segítsék őt ebben a nők érdekében végzett munkájában, létrehozta a „Sœurs Minimes de Notre-Dame du Suffrage” kongregációt.
1862-ben magángimnáziumot alapított, ahová Don Bosco a legjobb diákjait küldte, akiknek államilag elismert képesítést kellett szerezniük. Faà di Bruno nemcsak a fiatalokra gondolt: bentlakásos iskolát nyitott azoknak a papoknak, akiknek tanulmányi okokból vagy különböző kötelezettségek miatt távol kellett élniük otthonuktól, olykor ellenséges emberekkel körülvéve.
Elismert tudós
Francesco már a negyvenes éveiben járt, amikor megérett benne a papi hivatás gondolata. Elkezdte teológiai tanulmányait, ám akkoriban nem fogadták szívesen a kései hivatásokat..
Saját rajzai alapján építtette fel a Válaszadó Boldogasszony és Szent Zita tiszteletére szentelt templomot. Ez a munka hozzájárul ahhoz, hogy megérlelje benne a papi hivatást. 1875-ben – 50 évesen – elhatározta, hogy pap lesz. Ezt a tervet Lorenzo Gastaldi érsek ellenezte, aki számára egy világi egyetemi tanár és hívő ember hasznosabb tanú volt. Francesco Faà támogatást kér: Carpignano atyától, a gyóntatójától, aki egyben Gastaldi gyóntatója is, Alessandria püspökétől és Don Boscótól. Egyesek tanácsára ő maga megy a pápához. Nála van Don Bosco levele, amelyet Mons. Giulio Lenti római plébánosnak címeztek: „Veszem a bátorságot, hogy bemutathassam városunk egyik legjobb katolikusát… ajánlom figyelmedbe, hogy segíthess a kérésében…” Egy levelében, amelyben Francesco Faànak válaszol, biztosítja, hogy a pápa jobban ismeri őt, mint azt gondolná. Végül IX. Piusz pápánál föllebbezett, akinek külön engedélyével 51 éves korában mégis pappá szentelték. Don Bosco közvetítőként szerepel magának az 1876 októberében Rómában sorra kerülő szenteléskor is. Faà di Bruno ebben az évben publikálta legfontosabb tudományos munkáját is: „A bináris formák elmélete” (Párizs 1876).
1881-ben megalapított egy női jótékonysági szervezetet, amely évtizedekkel később szerzetesrenddé alakult Közbenjáró Szűzanya Legkisebb Nővérei (Suore Minime di Nostra Signora del Suffragio) néven, hogy segítséget nyújtson az akkoriban igen kiszolgáltatott helyzetben lévő női háztartási alkalmazottak, cselédek, illetve leányanyák számára. Francesco Faà di Bruno a közösséggel létrehozott Torinóban egy menedékházat prostituáltak részére, ami akkoriban egészen rendkívüli volt.
1888-ban, 63 évesen, bélfertőzés következtében hirtelen meghalt. Barátja, Don Bosco pedig két hónappal megelőzte: ugyanabban az évben, január 31-én hunyt el. Az általa lapított rendet végül 1893-ban fogják elismerni.
- János Pál pápa szerint Francesco Faà di Bruno „a hit és a szeretet óriása” volt. 1988. szeptember 27-én avatta boldoggá, halálának 100. évfordulóján
don-bosco.net/Szaléziak.HU
