Papi pályafutása kezdetétől fogva Don Bosco mély missziós vágyat táplált, meggyőződve arról, hogy az evangélium terjesztése elengedhetetlen Isten országának építéséhez. Bár mentorának, Cafasso atyának köszönhetően Torinóban maradt, megalapította az Oratóriumot, majd misszionáriusi célokkal létrehozta a Szalézi Társaságot. Az 1872 és 1886 között átélt híres „misszionáriusi álmai” Patagónia, Latin-Amerika, Afrika és Kína egyes területeit mutatták meg neki, felvázolva a Kongregáció globális terjeszkedését. Prófétai szövegeken és lelki látomásokon keresztül Don Bosco nyomon követte a szaléziak hivatását a legrászorulóbb fiatalok felé, ezzel megalapozva azt a munkát, amely hamarosan még a Távol-Keleten is megvalósult.
Don Bosco már fiatal papnövendékként is a missziókról gondolkodott. Az egyháztörténet ismerete emlékeztette az evangélium terjesztésére irányuló erőfeszítéseire, és megerősítette vágyát, hogy minden erejét Isten országának földi építésére szentelje. 1841-ben pappá szentelték, és Giuseppe Cafasso atya irányítása alatt beiratkozott a torinói egyházi kollégiumba. Két fő vágy vezérelte: a szegény és elhagyott fiatalokról való gondoskodás, valamint a missziós útra indulás vágya. Cafasso atya azt tanácsolta neki, hogy ne fontolgassa Miután Cafasso atya azt tanácsolta neki, hogy ne fontolgassa, hogy ő maga távozzon a missziós területekre, ezért Torinóban megalapította oratóriumát, egyházi és szerzetesi hivatásokat ápolt, és megalapította a Szalézi Társaságot, amelynek célja az volt, hogy missziós rend legyen
A fiatal Michele Rua, aki 1849-től utódja lett a szaléziak élén, újra és újra hallotta őt felkiáltani:
— Ó, ha tizenkét pap állna a rendelkezésemre, mennyi jót lehetne tenni! (MB III, 546)
Miután 1859-ben megalakította a szaléziak első magját, érdeklődése a missziók iránt odáig fajult, hogy egyre gyakrabban beszélt róla, és térképeket tanulmányozott, hogy azonosítsa az evangelizáció által még nem érintett területeket. Miután a Szalézi Társaság 1869-ben végleges jogi elismerést kapott, Don Bosco soha nem tévesztette szem elől a missziós kérdést. 1874 után sem kételkedett a Szalézi Társaság missziós sorsában. Hamarosan megsokszorozódott az ázsiai, amerikai és afrikai alapítások iránti kérelmek száma (MB IT X, 920.1063.1267-1268).
A missziós álmok
A Gondviselés jelentős útmutatást nyújtott számára 1872 és 1886 között öt nagyobb missziós álom révén. Az első Patagóniáról szólt, a második és a harmadik különböző latin-amerikai nemzetekről, a negyedik Afrikáról és Kínáról, az utolsó pedig a Kongregáció missziós fejlődésének áttekintése volt világszerte, Valparaísótól Pekingig.
Vajon látomások voltak ezek? Don Bosco egy nagy álmodó volt. Képzelőerejével látta az Úr által misszionáriusai számára szánt teljes apostoli területet, egy hívő lelkesedésével és egy apostol buzgalmával szemlélve azt. Nem szabad túl könnyen puszta pedagógiai eszközökre redukálnunk az álmait. Ugyanakkor Don Bosco misszionáriusi álmaiban célszerű megkülönböztetni a lehetséges emberi elemeket az isteni ihletésektől.
Álmainak legfontosabb része az átfogó témájuk és üzenetük. A környezeti részletek, amelyek esetleg előzetes ismeretekből vagy Don Bosco élénk képzeletéből fakadnak, másodlagosak. De ezek az álmok tagadhatatlanul hatalmas spirituális értékkel bírnak, ami felismerhető általános témájukban. Carlo Socol történész, Kínában szolgáló misszionárius atya három elemben foglalja össze az üzenetüket:
1. A lelkek megmentése, mint a misszió prioritása és célja („Da mihi animas”).
2. A szaléziak kiemelt figyelmet fordítanak az evangélizációra szoruló szegény fiatalokra.
3. A szalézi missziós munka jellemzői: a munka és a mértékletesség („Caetera tolle”).
Don Bosco végrendelete és két álom Kínáról
Don Bosco úgynevezett Lelki végrendeletében ezt olvassuk:
„Idővel misszióink eljutnak Kínába, konkrétan Pekingbe. De ne felejtsük el, hogy a szegény és elhagyott gyermekekért megyünk oda. Ott, az ismeretlen népek között, akik nem ismerik az igaz Istent, eddig hihetetlen csodák fognak történni, amelyeket a Mindenható Isten fog kinyilatkoztatni a világnak.” (Piccola Biblioteca dell ISS 4. sz., 59. o.)
1885-ben Don Boscónak álma volt, amelyben Isten távoli jövőre vonatkozó tervei tárultak fel előtte. Július 2-án elmesélte ezt az álmot az Egyetemes Tanács tagjainak. Utazásra vitték Közép-Afrikába, „Hám földjére” és „Arpaksád földjére”.
Ez a rejtélyes Arpaksád említésre kerül a Teremtés könyve 10. fejezetében. Rohrbacher az Egyháztörténetében azt állítja, hogy a kínaiak Arpaksádtól származnak. Don Bosco arra a következtetésre jutott, hogy ez Kínára utalhat.
Egy későbbi, 1886. április 9-10-én virradó éjszakai barcelonai álmában Don Bosco ismét látta a kínai területet – konkrétan egy nagyvárost, amelyet egy folyó szelt át több nagy híddal: Pekinget!
Szigorúan véve Peking nem folyóparton fekszik. Egy kis patakon öt kis híddal, egy modern vízvezetéken és egy mesterséges tavon kívül nincsenek folyók. A városon kívül, 30 km-re folyik egy folyó, a híres márvány „Marco Polo híddal”. A Sárga folyó messze van onnan. Mégis, e bizonytalan részlet ellenére Don Bosco gondolatai nyilvánvalóan Kínára irányultak.
De a pásztorlány, aki úgy vezette őt, mint kilencéves kori álmában, bátorította:
– Ne aggódj! A fiaid, a fiaid fiai és az ő fiaik fogják ezt megtenni; de szilárdan ragaszkodniuk kell a Kongregáció szabályainak és szellemiségének betartásához.
– De hol találjunk ennyi embert? Hogyan küldjünk oda misszionáriusokat?
– Nézd – felelte a pásztorlány . – Legyetek jó szándékúak: egy dolgot kell tennetek – azt ajánljátok gyermekeimnek, hogy folyamatosan ápolják Mária erényeit.
– Nos, igen, azt hiszem, értem! – válaszolta Don Bosco.
Az álmok valósággá válnak
A szalézi mű 1906-ban kezdődött Kínában Luigi Versiglia atya, két másik pap és a Szalézi Család három világi tagja részvételével. Versiglia püspök és Callisto Caravario atya 1930-ban elszenvedett vértanúsága a keresztények számára a hit magjává vált.
Így, ha Don Bosco álmainak lényegét vizsgáljuk, már most is láthatjuk, hogy ezek nagy része megvalósult. Don Bosco egy ihletett álmodó volt, egy látnok, aki elég bátor volt ahhoz, hogy látszólag lehetetlen missziós vállalkozásokba fogjon. Határtalan bizalma az isteni gondviselésben és hősies válasza Isten hívására megnyitotta Krisztus, a mi Urunk evangéliumának hatalmas horizontját fiai előtt!
P. Natale Cerrato SDB
donbosco.press/Szaléziak.HU
