A színház közösségi tér, egy hely a művészet és a kultúra széles körű megosztására. De Don Bosco és a Szalézi Család számára a színház még sokkal több: a nevelés egyik pillére, különösen a szabadidőben.
Az első színházi előadás a szalézi oratóriumi környezetben, amelyről feljegyzések vannak, 1847. június 29-re datálható Bosco János életrajzi emlékiratai szerint.
Az ifjúság Atyja és Mestere azért alapította az oratóriumot, hogy mesterségeket tanítson a gyermekeinek, és távol tartsa őket a bűnözéstől, a szegénységtől és a csüggedéstől. Amikor rendszeres kurzusokat kezdtek kínálni olyan témákban, mint a nyelvek vagy a matematika, volt egy átmenet az oratóriumokból az iskolák felé, később pedig bentlakásos iskolákká, internátusokká alakultak át, de Don Bosco semmit sem hanyagolt el, ami a test felüdülésére, az ész és a szív felfrissítésére és nevelésének hasznára válhat, ezért évente többször, különösen farsang idején erkölcsi tartalmú színielőadásokat rendezett az oratóriumi színházban.
Abban az időben és környezetben Don Bosco úgy vélte, hogy helyénvaló, hogy a színház oktatási, nevelési eszközként szolgáljon, amely terjeszti a jó értékeket, és biztosítja, hogy a gyermekek, miután elvégezték feladataikat, a szabadidő alatt is tevékenyek maradjanak. . „Jegyezzük meg – figyelmeztet – hogy a mi ifjúsági színházunknak a célja: szórakoztatni és nevelni. Nem szabad tehát olyan jeleneteket eltűrnünk, melyek gyermekeink szívét megkeményíthetnék, vagy viaszfinom érzékeikre rossz benyomást tehetnének. Egyszerű és erkölcsi szempontból tanulságos színdarabokat kell előadatnunk.”
Ezt követően az oratórium alapítója még tovább lépett, és megírta a "Színházi szabályzatot", 19 olyan szabályt, amelyek még ma is példaként szolgálnak arra mennyire mélyen megértette az oktatás világát és odafigyelt a színház sajátos igényeire.
Összefoglalva a tartalmukat, elegendő megemlíteni azokat a célokat, amelyeket Don Bosco színházi előadások révén kívánt elérni (amelyeknek „tanító jelleggel” kellett rendelkezniük): „felvilágosítani, oktatni, nevelni a fiatalokat, főleg erkölcsileg.”
A 19 szabályban Don Bosco képes volt társítani a vallási-oktatási célú ajánlásokat, például "eltávolítjuk a nem túl keresztényi kifejezéseket, és azokat a szavakat, amelyek civilizálatlanok, durvák és túlságosan közönségesek", de megjegyzései egy gyakorlott drámatanár megfigyelései is: „Javasoljuk a színészeknek, hogy hanghordozásuk természetes legyen, kiejtésük tiszta, gesztusaik nyugodtak és határozottak.”
Mindig abból a szempontból nézve, hogy a színház az elvek átadásának érvényes eszköz lehet, a színdarab "kellemes és alkalmas arra, hogy felüdítsen és szórakoztasson, de mindig tanulságos, erkölcsös és rövid".
Íme a színjátszás Don Boscó-i szabályzata:
- A színház („teatrino”) célja, hogy felvidítsa, nevelje, irányítsa a fiatalokat, amennyire csak lehetséges, erkölcsileg is.
- Kinevezni a színház vezetőjét, aki köteles időről időre informálni a házigazgatót arról, hogy mit akar színpadra állítani, az előadás napjáról, összhangban lenni vele az előadások megválasztásában, és a fiatalok kiválasztásában, akik a színpadon megjelennek.
- A szereplőválasztásnál azok élvezzenek előnyt, akiknek jó a magatartása, ez bátorító a közösség számára, és időről időre más társai helyettesíthetik.
- Azok, akik zenélnek vagy énekelnek, ne tartsák magukat ehhez, hanem próbálják ki magukat a szövegmondásban is; elmondhatnak néhány verset vagy valami mást az előadások szünetében.
- A művészeti vezetők lehetőleg ne szerepeljenek az előadásban.
- Győződjetek meg róla, hogy a jelenetek kedvesek és alkalmasak felüdíteni és szórakoztatni, de mindig tanulságosak, erkölcsösek és rövidek. A túlzott hosszúság, a próbákon okozott nagyobb zavarok mellett, általában fárasztja a hallgatókat, az előadás elveszíti az értékét és unalmas lesz, még a becsülhető dolgok ellenére is.
- Kerüljétek azokat a jeleneteket, amelyek szörnyűségeket mutatnak be. Néhány kissé komolyabb jelenet elnézhető, de el kell távolítani a nem túl keresztényi kifejezéseket és azokat a szavakat, amelyek másutt elmondva civilizálatlanok és túlságosan durvák.
- A vezető legyen mindig jelen a próbákon, és ha a próbák este vannak, ne végződjenek túl későn. Miután a próbák véget értek, figyeljenek rá, hogy mindenki azonnal csendben lepihenjen, fecsegés nélkül, ami többnyire káros és zavarja azokat, akik már lefeküdtek.
- A vezetőnek gondoskodnia kell arról, hogy előkészítse a színpadot az előadás előtti napon, hogy ünnepnapon ne kelljen dolgoznia.
- Szigorúan csak tisztességes és alacsony költségű jelmezeket biztosítsanak.
- Minden egyes előadásnál egyeztetni kell a vezetővel az előadásban szereplő hangokat és az eljátszani kívánt zenei darabokat.
- Komoly ok nélkül ne engedélyezzük a belépést a színpadra, még kevésbé a szereplők öltözőjébe, és azokat a beszólásokat az előadás alatt, amelyek nem tartoznak ténylegesen a tárgyhoz. Kérjük meg őket, hogy tanúsítsanak több tisztességet.
- Biztosítsuk, hogy a színházi előadás ne zavarja a megszokott időbeosztást; ha változtatni kell, beszéljünk először a ház elöljárójával.
- Senki sem megy el külön vacsorázni; nem kapnak díjat, kitüntetést vagy dicséretet azok, akiket Isten különös színjátszó vagy énekes tehetséggel áldott meg. Már akkor megjutalmazták őket, amikor több szabadidőt kaptak, vagy elengedték őket az órákról.
- A színpad beállításakor és eltakarításakor a lehető legteljesebb mértékben akadályozzuk meg a töréseket, a ruhák és a színházi eszközök meghibásodását.
- Szorgalmasan gyűjtsük a kis színházi könyvtárban a drámákat, és az átdolgozott színdarabokat, amelyek alkalmasak kollégiumi használatra.
- Ha a főnök nem tud mindennel egyedül boldogulni, amint ezt a rendelet előírja, nevezzen ki egy helyettest, egy úgynevezett súgót.
- Javasoljuk a színészeknek, hogy hanghordozásuk legyen természetes, kiejtésük tiszta, gesztusaik nyugodtak és határozottak; ez könnyen megvalósítható, ha a szöveget jól megtanulják.
- Úgy gondoljuk, hogy a kis színházak szépsége és sajátossága a fölvonások közötti szünetek lerövidítésében, valamint a jó szerzők által írt színdarabok bemutatásában rejlik.
Forrás: Életrajzi emlékiratok X.
Szaléziak.HU
