Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco és az angyalok
1844. augusztus 31-én Portugália torinói nagykövetének nagyon gazdag felesége, aki jó katolikus volt, egy utazás előtt gyónni akart, és elment a város központjában lévő Assisi Szent Ferenc-templomba.
Nem ismert senkit abban a templomban, de látott egy fiatal, göndörhajú papot imádkozni, és megkérte, hogy gyóntassa meg. A pap (Don Bosco volt) elégtételként azt szabta ki neki, hogy még ugyanazon a napon adjon egy kis alamizsnát és vezekeljen.
- Atya, nem tehetem - felelte a hölgy.
"Hogyan? Ön, aki ilyen gazdag? " A hölgy meglepődött: soha nem beszélt vele, és aznap reggel nagyon szerényen öltözött. Azt mondta: "Atyám, nem tudom megtenni, mert ma el kell hagynom Torinót".
"Nos jó, akkor tedd ezt: mondj el három Isten Angyalát az őrangyalodnak, hogy segítsen neked, és megvédjen minden bajtól, és ne félj attól, hogy mi lesz ma veled."
A hölgyet még jobban megdöbbentették ezek a szavak, mint az előzőek; örömmel fogadta a javaslatot, és hazatérve elmondta az imát a szolgákkal, és az utazás boldog kimenetelét az őrangyala kezébe adta.
A lányával és a szobalányával beszálltak a hintóba, de egy szerencsésen megtett hosszú útszakasz után a lovak hirtelen megvadultak és vad vágtába kezdtek. A kocsist a földre dobták, a kocsi felborult, és a hölgy a földre esett, miközben a lovak tovább rohantak. Abban a pillanatban a hölgy mély lélegzetet vett és hangosan kiáltotta az imát: Isten angyala, ki őrzőm vagy... A lovak hirtelen megálltak, a kocsis sértetlenül utolérte őket, emberek rohantak hozzájuk. Mindannyian fel voltak készülve a legrosszabbra, de látták, hogy anya és lánya maguktól, nyugodtan felkelnek, egy karcolás nélkül.
Visszatérve Torinóba, a hölgy ismét elment az Assisi Szent Ferenc-templomba, és megtudta, hogy a fiatal papot Don Boscónak hívják, és meg akarta neki köszönni. Ettől a pillanattól kezdve a csodálója lett, majd buzgó szalézi munkatárs.
Don Bosco határtalanul ragaszkodott az őrangyalokhoz. Egy vasárnap, amikor egy kis képecskéket osztogatott a fiataloknak, akik az őrangyalukhoz imádkoztak, ezt mondta: „Legyetek odaadóak a jó angyalotokhoz! Ha komoly lelki vagy testi bajban vagytok, kérjétek az őrangyal segítségét. Garantálom, hogy meghallgat."
Egy kőműveslegény hallgatta őt, aki a zsebébe csúsztatta a képet. Néhány nappal később egy épülő ház állványain dolgozott. A harmadik emeleten volt, amikor a híd, amelyen két társával állt, szétesett, és ő a deszka-, kő- és téglatömegekkel együtt az utcára zuhant. A fiatalembernek eszébe jutottak Don Bosco szavai, és azt kiáltotta: „Angyalom, segíts! "
Ez a fohász megmentette.
Két társa néhány órával később meghalt a kórházban, míg ő, amint az emberek odaléptek hozzá, és azt hitték, hogy meghalt, teljesen egészségesen állt fel anélkül, hogy még egy karcolást sem szenvedett volna: és azonnal visszament dolgozni. A következő vasárnap az Assisi Szent Ferenc-templomban elmesélte kalandját társainak, mindenkinek megismételve, hogyan vált valóra Don Bosco ígérete.
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
