Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco odaadása Szent József iránt
Don Bosco odaadása Szent József iránt
2018-03-19 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Don Bosco azt szokta mondani: "Soha nem történt meg, hogy ne kaptam volna meg azt a kegyelmet, amit Szent Józseftől kértem!"
Don Bosco volt nagy híve volt a szent pátriárkának és 1867-ben megjelentetett egy könyvet Szent József élete címmel, melyben az összegyűjtötte az anyagot mind a négy evangéliumból, és azokat az írásokat, amelyek a szentről akkoriban keringtek. A kötet 22 fejezetből áll, ezt követi az Úr nevelőapjához címzett imádságok rövid gyűjteménye.
A kötet előszavában ezt írta: "Abban a szent csendben, amely körülveszi az életét, valami titokzatosat és nagyszerűt találunk. Szent József egy olyan küldetést kapott, amely teljesen ellentétes az apostolokéval. Nekik Jézust ismertté kellett tenniük; Józsefnek titokban kellett tartania. Az apostoloknak fáklyáknak kellett lenniük, amelyek megmutatják Őt a világnak, míg József fátyol volt, amely eltakarta. József tehát nem önmagáért élt, hanem Jézus Krisztusért."
Don Bosco Szent Józsefre bízta a dolgozó fiúkat; az ő tiszteletére alapított egy "Kézműves Társaságot", amely egybegyűjtötte az oratóriumot látogató fiatal munkásokat; rá hivatkozott, hogy szerezze meg neki a jó halál kegyelmét. Mindenekelőtt, felnézett rá, úgy tekintett rá, mint a tisztaság modelljére.
Don Bosco is, csakúgy, mint Szent Teréz, valójában hajthatatlan volt abban a meggyőződésében, hogy Szent József korlátlan hatalommal rendelkezik a közbenjárás terén, csak Mária tehet nála többet: Jézus semmit sem tagadhat meg attól, aki az apja volt a földön. Az, hogy az ő védelme alá helyezte magát, nem egyszerűen egy szent iránti tisztelet kifejezése volt. Bizonyos értelemben bevitte ezt a szentet az életébe, nem úgy imádkozott hozzá, mintha "messze" volna, hanem mintha nagyon közel. Don Bosco azt szokta mondani: „Azt szeretném, ha ti mindannyian az ő védelme alá helyeznétek magatokat: ha szívből imádkoztok hozzá, akkor megkaptok minden, mind lelki, mind fizikai kegyelmet, amire szükségetek lehet. Gyakoroljátok a jámborság cselekedeteit a nagy pátriárka, Mária férje, Jézus Krisztus nevelőapja és őrzője tiszteletére, amit Szent Teréz erősen ajánl, hogy elnyerjétek hatékony védelmét, szenteljétek neki a március hónapot, amelyre ünnepe esik."
Don Bosco még az akarta, hogy a Segítő Szűz Mária-templom (idén ünnepelik szentelésének 150. évfordulóját) egyik oltárát Szent Józsefnek szenteljék.
Egy oltárról van szó, amely nagyon nagy és gyönyörű. Az a különlegessége, hogy ez az egyetlen oltár a valdoccói Segítő Szűz Mária-templomban, amely úgy maradt, ahogy Don Bosco akarta, még az 1934 és 1938 közötti bővítési munkálatok után is.
Az oltárképet ugyanaz a Lorenzone festette, mint a főoltár képét, aki Don Bosco konkrét útmutatásai szerint dolgozott. Szent Józsefet úgy mutatja be, ahogy a gyermek Jézust a karjaiban tartja: mellette, jóváhagyást kifejező kedves, anyai tartással áll Mária, összetett kézzel. Fontos részlet, hogy a gyermek Jézus rózsákat ad Szent Józsefnek, és a szent a valdoccói Segítő Szűz Mária-templomra és az oratóriumra ejti őket, amelyek úgy néznek ki, ahogy 1869-ben.
A templom felszentelése napján Don Bosco így magyarázta a képet: „A fehér és a piros rózsák a kegyelmek, amelyeket Istentől kapunk: a piros rózsák is, amelyeket fájdalom, szenvedés és áldozatok kísérnek, Istentől valók, és ezek a legjobbak.”
www.fmalombardia.it/Szaléziak.HU
