Főoldal / Szalézi világ / Don Michele Rua boldoggá avatásának 50. évfordulóján
Don Michele Rua boldoggá avatásának 50. évfordulóján
2022-10-28 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
1972. október 29-én VI. Pál, ma már szent, apostoli tekintélyével beírta Isten tiszteletreméltó szolgáját, Michele Ruát a boldogok anyakönyvébe. Amikor a pápa felolvasta a boldoggá avatási formulát, Don Rua sovány alakja megjelent Bernini dicsőségében a Szent Péter-bazilikában, és hosszas, mennydörgő, elfojthatatlan taps tört ki a bazilikában összegyűlt harmincezer hívőből. A kamerák Don Rua alakjáról Don Bosco impozáns alakjára pásztáztak, a rendalapítók fülkéiben, amely a híres bronz Szent Péter-szobor fölötti fülkében helyezkedik el. Don Bosco is jelen volt "Michelinója" felmagasztalásában, aki felezett vele mindent, még a szentséget is. Ahogy Illés próféta örökségül hagyta lelkét és köpenyét Elizeusra, ahogy VI. Pál mesteri homíliájában megemlítette.
Luigi Ricceri atya, aki a boldoggá avatásakor volt a szalézi rendfőnök, úgy beszélt Don Ruáról, mint aki Don Boscóra nézett: „Don Rua a Szalézi Kongregáció második apja volt: hol van apaságának gyökere? A kép, amelyet a barcelonai testvérek zseniális ötlettel készítettek egy régi dagerrotípia részletéről, az élő és lüktető válasz erre a kérdésre. Jól nézd meg azt az arcot, azt a mosolyt, azt a kimagasló önbizalom és bizalom érzését. Nézd a gyengéd gyermeki vonzalom érzését. Don Rua nagyon sokat köszönhet ennek a ténynek: mindig azzal az arccal nézett Don Boscóra. Ha Don Rua Istenben élt, nem kevésbé élt Don Boscóban és Don Boscóból. Olvasd csak el a körleveleit, a beszédeit. Don Boscóról beszél, Don Boscóra hivatkozik, Don Boscóra támaszkodik, emlékeztet Don Bosco példájára. Mindig Don Bosco. Mintha beoltották volna, egybegyúrták volna, egy volt Don Boscóval. Lehetetlen elképzelni Don Rua alakját Don Bosco alakja nélkül.
Francis Desramaut atya, egy kiváló szalézi történész kiemelte, hogy VI. Pál Rua atya boldoggá avatásával felmagasztalta erényeit, és felhívta a keresztény emberek figyelmét rájuk. Különösen az egyik ábrázolja őt egyedülálló módon: az alázat. „Don Rua alázatos volt. A szegények és a kicsik alázata közvetlenül az evangéliumból érkezik hozzánk. Lehetővé teszi, hogy elfoglalja az utolsó helyet azon a napon, amikor az elsőt szeretné kiválasztani. Ő az igénytelen gyerek modellje. Don Rua soha nem helyezte magát előtérbe, még akkor sem, amikor ezt könnyű lett volna megtennie. Gondoljunk csak bele: egy világraszóló kongregáció feje, egy másik Don Bosco, egy »szent« pap... Jézus Krisztus evangéliuma kicsíráztatja az alázatosokat az Egyházban. Sokan a rejtve maradnak, ahonnan soha nem akartak kijutni. Jó, hogy néhányat felmagasztal a Magnificat Istene. Az élők számára az üdvösség hívását jelentik: a büszkeség kiszárítja a földet, az alázat felvirágoztatja.”
Október 29-én ott volt a jelenlévők között Don Renato Ziggiotti emeritus rendfőnök is, aki így vallott: „Jól emlékszem Don Ruára. Még csak három hónapja voltam szalézi. Már nagyon beteg volt, és megkértek, hogy vigyázzak rá egy este. A nővérnek fájdalmas kezelést kellett elvégeznie. Végül, amikor ébren láttam, megkérdeztem tőle: »Szenvedtél, Don Rua?« Azt válaszolta: »Egy kicsit.« Én pedig egy újonnan vallott hévvel azt mondtam: »Még az Úr is szenvedett a kereszten.« Don Rua rám nézett, elmosolyodott, és így szólt: – Bravo, Ziggiotti! Megnevettet, ha a saját »lazaságomra« gondolok, amint jó tanácsot adok egy haldokló szentnek! De remélem, hogy még akkor is, amikor megérkezem a mennyországba, Don Rua azt mondja majd nekem: »Bravo, Ziggiotti!«”
És ott volt P. Vándor József, ma már tiszteletreméltó, idős szalézi, 35 éve misszionárius Kubában, aki eredetileg Magyarországról származik, és aki a szívében hordozza egy megpróbált és üldözött keresztény közösség szenvedését.
Jelen volt Benedetta Vaccarino és Andrea Pagliari atya is, a két címzettje annak a csodának, amely Rua atyát az oltárhoz vezette. Az előbbi hirtelen meggyógyult a Jackson-epilepsziából, miután Don Rua sírjához vitték a Mária a Keresztények Segítsége bazilika kriptájában; az utóbbi, egy szalézi pap, Don Rua közbenjárására hirtelen meggyógyult a mellhártyagyulladásból.
VI. Pál pápa a szentmisét követő Úrangyala után ismét megemlékezett Don Ruáról, és olyan üzenetet hagyott hátra, amely ma is aktuális: „Szívünkben él Don Michele Rua boldoggá avatásának nagy öröme, és el sem tudjuk képzelni a mennyország eme polgárainak dicsőségét anélkül, hogy ne gondolnánk rájuk újra ifjúságunk közepette, akiket szintén eltölt az öröm, hogy ilyen bölcs és jó emberekben találták meg legjobb barátaikat, életük tanítóit. Élvezzük őket mindannyian, hálát adva az Úrnak, és megkétszerezve szeretetünket gyermekeink, fiataljaink, iskolás és dolgozó gyermekeink iránt.”
Pierluigi Cameroni atya, a Szalézi Család szenttéavatási ügyeinek általános posztulátora
ANS-Róma/Szaléziak.HU
