Főoldal / Szalézi világ / Egidio Viganòra, Don Bosco hetedik utódára emlékezünk
Egidio Viganòra, Don Bosco hetedik utódára emlékezünk
2023-06-23 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
1995. június 23-án, 28 évvel ezelőtt távozott az élők sorából Don Egidio Viganò rendfőnök, Don Bosco hetedik utóda. 18 évig volt rendfőnök és a 75. születésnapja már csak néhány nap múlva lett volna. Híres teológus és termékeny író volt. Egidio Viganò 1977-től 1995-ig volt a Szalézi Társaság élén – ebben az időszakban történt a rend újraindulása Magyarországon.
Lombardiában született, de hosszú chilei tartózkodása (1939-1971) miatt mélyen gyökerezik a latin-amerikai kultúrában. Jelentős kulturális hagyományokkal és jó teológiai iskolával (amelyben előadó is lett) felerősödve szakértőként vett részt a II. Vatikáni Zsinatban, ahová tudományos szigorát, valamint a tengerentúlon szerzett lelkipásztori és pedagógiai tapasztalatait hozta magával. Egy fontos egyházi intézmény és sok más kapcsolódó "egyesület" elöljárójaként különösen figyelmes volt a világ és a harmadik világ problémáira.
A zsinat „kenyerét” szisztematikusan osztotta meg rendtársaival részletes „levelekben”, amelyeket az életre vonatkozó javaslatként fogalmazott meg (az egyházban és az egyház számára Don Bosco karizmájával).
Továbbra is frissítette magát azáltal, hogy rendfőnökként, valamint a Rendfőnökök Szövetségének (USG) elnökeként részt vett a legjelentősebb egyházi gyűléseken, Medellíntől Pueblán át Rómáig a különböző zsinatokon. János Pál pápa két másik rendfőnökkel (egyik bencés, a másik jezsuita) kinevezte a zsinat 20. évfordulója alkalmából tartott rendkívüli zsinat tagjává.
Ezek és más figyelemre méltó tapasztalatok és érdemek miatt Viganò atya rendfőnökként hangsúlyozta a Szalézi Családon belüli "sentire cum ecclesia"-t és a pápához való hűséget, amelyek annyira jellemzőek és nélkülözhetetlenek voltak Don Bosco számára, miközben egyházi szempontból folytatta a "hűség" aktualizálását, amelyre a 2000. év közeledtével a Szalézi Családot hívta.
A pápa a Család Pápai Tanácsa, a Világiak Pápai Tanácsa, valamint a Megszentelt Élet Intézetei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációja konzultánsává nevezte ki.
Tagja volt a Népek Evangelizációja Kongregációnak, az Európai Püspöki Szinódus előkészítő ülésének és a papság igazságosabb elosztását célzó Állandó Tárcaközi Bizottságnak is.
Két évig a Rendfőnökök Szövetségének (USG) elnöke is volt.
A pápa által kinevezett tagként részt vett a püspöki szinóduson, amelyet 1980 és 1994 között tartottak Rómában, 1981-1982 között a Vatikánban tartott rendkívüli értekezleteken bíborosokkal, püspökökkel és főelöljárókkal, hogy áttekintsék Közép-Amerika problémáit. 1983-ban részt vett a főelöljáróknak a pápával folytatott párbeszédében az egyházi vallási élet problémáiról és perspektíváiról, 1986-ban pedig meghívást kapott a pápához és a római kúriához egy lelkigyakorlat szónokának.
Viganò atya számos teológiai és spirituális publikáció elismert szerzőjeként is emlékezetes marad.
Különleges hozzájárulást adott a megszentelt életről szóló zsinathoz. Élete utolsó hónapjaiban rákban szenvedett.
Don Bosco hetedik utódja, Don Egidio Viganò rendfőnök 1991-ben meglátogatta az újrainduló a Magyar Szalézi Tartományt. Járt Újpesten az akkori tartományfőnökségen, Balassagyarmaton, 1991. szeptember 8-án pedig megáldotta és megnyitotta a Magyar Szaléziánum negyven év után újraalapított és frissen felújított újoncképző házát, a szalézi novíciátust Szombathelyen.
Szaléziak.HU
