Főoldal / Szalézi világ / Egy dzseki története
Bosco Szent János ünnepe alkalmából szeretném megosztani veletek a történetet, amit a horvát szaléziak közösségi oldalán találtam. Egy szalézi atya írta arról, mikor és hogyan értette meg Don Bosco nagyságát.
Nevezetesen, amikor 1987-ben beiratkoztam középiskolába, a torontói "Don Bosco Secondary School"-ba Kanadában, semmit sem tudtam arról a szentről, akiről az iskolámat elnevezték. Igazából, még azt sem tudtam, hogy Don Bosco egy szent volt, azt hittem, hogy az iskolákat egy kanadai püspökről vagy hívőről nevezték el. Nem tudtam, hogy a "Don" olaszul papot jelent. Arra a következtetésre jutottam, hogy a "Don" biztos Donaldot jelent....
Annak ellenére, hogy Don Boscóról semmit sem tudtam, büszke voltam az iskolámra, és az észak-amerikai kultúra szellemében mindenhol az iskolai dzsekit, sálat, pólót, kapucnis pulcsit viseltük. Nem ritkán fordult elő, hogy a diákok még össze is verekedtek, ha a városban egy rivális iskolai diákjaival találkoztak.
Első tanítási napon "elsősökként" megkaptuk a "kezdőcsomagot"... naplót, tanszereket, számológépet, naptárt, rózsafüzért és Bosco Szent János életrajzát. Természetesen a könyvet a szobámban lévő szekrény legfelső polcára tettem, és csak pár év múlva, két esemény után, amit most elmesélek, olvastam végre el...
Az első esemény
Az 1990-es években egy iskolai kiránduláson voltunk Montrealban. Kaptunk egy szabad délutánt, ezért néhány barátommal szétnéztünk a városban. Beültünk egy étterembe ebédelni, majd evés után odajött hozzánk a tulaj, és megkérdezte, miért viselünk mindannyian "Don Bosco" dzsekit. Elmondtuk neki, hogy torontóiak vagyunk, és az iskolánkat Don Boscónak hívják.
Akkor elmesélte nekünk az ő életének történetét, hogy Kairóban, Egyiptomban született, és hogyan vesztette el az anyukáját és apukáját nagyon korán, és Don Bosco, vagyis a szaléziak mentették meg a szegénységtől. Később Kanadába emigrált és éttermet nyitott Montrealban... Meghívott minket ebédelni, csak mert felvettük a Don Bosco dzsekinket. Bár kicsit szokatlannak találtam, hogy Don Bosco miatt lát minket vendégül egy ember, de nem sokat gondolkodtam rajta. Lényeg, hogy ingyen ebédeltünk.
A második esemény
1991 nyarán a pápával tartott Ifjúsági Világtalálkozón Czestochowában, Lengyelországban jártam. A torontói érsekségből érkezett 15 fiatal egyike voltam az összesen 300 kanadai közül, akik részt vettek ezen a találkozón. Amikor megérkeztünk Czestochowába a város már tele volt zarándokokkal, fiatalok sétáltak, énekeltek, társasoztak az utcákon. Az első éjszaka mi, kanadaiak kimentünk és körbejártuk a várost. Szokás szerint büszkén viseltük iskolai jelképeinket: pólók, sapkák és nyári dzsekik. A Don Bosco dzsekimet viseltem, amikor valami szokatlan történt. Időnként odajött hozzánk egy csapat ember, és lelkesen ismételgette: "Don Bosco! Don Bosco! " és ujjukkal mutogattak a dzsekimre és a pólóikra, sapkáinkra vagy jelvényeikre, amelyek szintén a Don Bosco feliratot viselték. Fiatalok voltak Argentínából, Brazíliából, Olaszországból, Peruból, Spanyolországból, Fülöp-szigetekről stb. Nem tudtam elhinni. Azt hittem, az én iskolám az egyetlen, amelyet Don Boscónak hívnak. A kanadai barátaim csodálkoztak és kíváncsiak lettek rá, ki volt Don Bosco. Félénken válaszoltam, hogy nem tudom.
Amint hazaértem, levettem Don Bosco életrajzát a szekrény legfelső polcáról, és végre elolvastam. Azonnal megértettem, miért hívott meg minket ebédelni Montrealban az a férfi, és miért állítottak meg annyian Lengyelországban, amikor meglátták a "Don Bosco" feliratú dzsekimet.
Ha érdekel, ismerd meg te is, és garantálom, hogy Don Bosco elrabolja a szíved!
www.facebook.com/Szaléziak.HU
