Főoldal / Szalézi világ / Egyházmegyés pap szalézi szívvel
Egyházmegyés pap szalézi szívvel
2020-06-06 Szombat | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Június 6-án Isten szolgája Felice Canelli pappászentelésének napjára emlékezünk. Felice Canelli egyházmegyés pap volt és szalézi munkatárs, a szalézi hivatású világi papok jellegzetes, fénylő példája. Az egyházmegyés papság köréből kikerülő lelkes szalézi munkatárs a leginkább rászorulók iránti elkötelezettségével teljes mértékben átvette a szaléziai karizmát és bevezette az egyházmegyei szolgálatba.
Felice Canelli San Severóban született (Foggia tartomány) 1880. október 14-én, nagyon szegény családban. 1886-ban elvesztette édesapját, így a gyermeknevelés és a megélhetéshez szükséges anyagiak előteremtésének teljes gondja az édesanyjára maradt.
1892-ben, 12 éves korában bevonult az egyházmegyei szemináriumba. 1903. június 6-án szentelték pappá.
Ebben az időben az Egyház és a katolikus hit nehéz helyzetben volt, de ő úgy döntött, hogy "igazi pap" lesz, szegény és fáradhatatlan, Jézus élő jele az elfeledettek, betegek között, az éhség által sújtott népi tömegek között, akiket feltüzeltek az Egyház ellenségei, a földtulajdonosok és a burzsoá papság. Ennek az apró termetű, törékeny papnak olyan szíve volt, amely ideális arra, hogy a papságát az apostolok módján élje meg: dolgozni, harcolni, élni és szenvedni akart, felépíteni Isten országát a legutolsók, a nép, a hétköznapi emberek között, tanúságot tenni az élő hitről, szorgalmasan jótékonykodni...
A szaléziak 1905 októberében érkeztek meg San Severóba, és néhány hónappal később Don Felice megkérte Don Caramaschit, a szalézi mű első igazgatóját, hogy együttműködhessen a szaléziakkal a sokrétű apostoli munkában, megélve velük együtt a szenvedélyt a fiatalok iránt, a szalézi kezdeményezőkészséget és a lendületet a munkában.
1906-ban egy meghatározó találkozása volt, amelyet gyümölcsöző és radikális elköteleződés követett a szalézi karizma iránt: találkozott Boldog Michele Ruával, akiben „Don Bosco élő emlékét” látta.
Ez a találkozás először ahhoz vezetett, hogy egészen 1925-ig a mű minden volt növendéke, Don Bosco fiai és leányai számára atya és mester legyen, majd később, 1930-ban, a szalézi munkatársak egyházmegyei igazgatója, amely tisztségre Boldog Filippo Rinaldi jelölte ki. Szeretetének csíráit Don Bosco és megelőző módszere iránt elhintette mind a helyi hívek között, mind a szomszédos templomokban. Ő tette a szalézi karizmát az egyházmegye megújulásának ösztönzőjévé.
1927-ben a külvárosban található Santa Croce plébánia lelkivezetését bízták rá, ahol életének utolsó 50 évét töltötte. Szinte az első evangelizáció földje volt ez, egy olyan negyed, ahol számos alkalmi munkából élő, szegény család lakott. Atyai és családias stílusával, erényes életével és lelkes apostolkodásával közelebb került az emberekhez, segítve őket alapvető szükségleteikben, hogy közelebb hozza őket az Úrhoz.
Élete alkonyán Don Felice megvallotta: „A fiatalok szeretetét Don Boscótól loptam; Szalézi Szent Ferenctől az édesség utáni vágyat; Assisi Szent Ferenctől pedig a szegénység szeretetét.”
Felice Canelli atya 1977. november 23-án tért meg Teremtőjéhez, 97 évesen, elégve az irgalmasság tüzében, Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségére – méltóan Don Bosco lelkes követőjéhez.
Boldoggá-, illetve szenttéavatási ügyét 2006-ban indították meg. Az egyházmegyei vizsgálat 2009-ben kezdődött és 2013-ban zárult le. 2015 és 2019 között elkészült a Positio, amelyről 2020. szeptember 29-én teszi közzé véleményet a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának teológiai tanácsadó testülete.
www.diocesisansevero.it/ANS/Szaléziak.HU
