Főoldal / Magyar Tartomány / Elhunyt Timár Mihály szalézi atya
Elhunyt Timár Mihály szalézi atya
2019-12-15 Vasárnap | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
A Magyar Szalézi Tartomány mély megrendüléssel, de Isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy december 15-én a hajnali órákban, életének 89-ik, szerzetesi életének 72-ik, áldozópapságának 62-ik évében hosszú, türelemmel viselt szenvedés után Budapesten, a Honvéd Kórházban elhunyt Timár Mihály szalézi szerzetes, gyémántmisés áldozópap.
Timár Mihály 1931. október 4-én született az Endrődhöz tartozó Hunyán, hatgyermekes, földműves családban. Mélyen hívő katolkikus családban nevelkedett öt testvérével együtt. Iskoláit Endrődön végezte, majd 1943-ban Gyulára ment tanulni, a Karácsony János Gimnáziumba, így került a gyulai Szalézi Intézetbe. Visszaemlékezése szerint 1946 őszén lett napi áldozó és ekkor kezdte érdeklődve figyelni a körülötte levő szaléziak életét. 1946 karácsonyán kérte szülei beleegyezését, hogy szalézi lehessen.
1947-ben kezdte meg a noviciátust Mezőnyárádon. 1948. szeptember 12-én Tanakajdon első fogadalommal kötelezte el magát.
Amikor 1950-ben a rendek működését betiltották, a kecskeméti piaristáknál folytatta tanulmányait, és sok betegség és nehézség után Kecskeméten érettségizett 1953-ban.
A Szeged-Csanádi Egyházmegyébe jelentkezett, papnövendékként Szegeden folytatta teológiai tanulmányait, ahol 1958. június 18-án pappá szentelték. Papi jelmondatául a Szűzanya hálaénekéből a kezdő sorokat választotta: „Magasztalja az én lelkem az Urat!”
Örökfogadalmát titokban, már a diakónusszentelés után, 1957-ben letette.
1950 után megtapasztalta a szerzetesi élettel járó nehézségeket. Felszentelését követően, mint újmisés pap 1958-60-ban Gyomán volt segédlelkész, majd két évig Gyulán szolgáltutána a debreceni Szent Anna Főplébánián volt egy évig káplán, majd Békésre került. Ezután önálló lelkész lett Vésztőn. Vésztő után Bucsán töltött öt évet, onnan Szeghalomra került, onnan 1977-ben Endrődre, ahol 1982 decemberéig szolgált. Innen 1982-ben Debrecenbe került a Szent Anna Plébániára. Munkássága elismeréseként püspöke préposttá nevezte ki. 1988-ban egy évre Berettyóújfalura, majd Orosházára helyezték szintén egy évre. Ekkor már újraindultak a rendek, és mint szerzetes, Baji János atyával dolgozhatott együtt.
1990-ben P. Pásztor János tartományfőnök első hívó szavára nagy lelkesedéssel tért vissza a rendbe. A szalézi újrakezdéskor 1990-ben tartományi ekonómusi kinevezést kapott, amit 4 cikluson át, egészen 2002-ig betöltött.
Pestszentlőrincen 1990-1995-ig működött, majd igazgató Szombathelyen 1995-2002 között. 2004 júliusától Gyomaendrődre, korábbi egyházmegyés állomáshelyére tért vissza.
2009 végén visszatért a rendbe és Balassagyarmatra került. A ház bezárásakor 2014-ben került át Óbudára. Itt ünnepelte 2018-ban gyémántmiséjét.
Már fiatalon komoly betegségek gyötörték, de mindig megerősödött. 2019. szeptember 18-án került kórházba, rákos megbetegedéssel. Műtét és kemoterápia várt rá, amit szalézi hivatásokért felajánlva hordozott.
Szeretett Mihály atyától 2019. december 23-án 12 órakor Péliföldszentkereszten búcsúzunk. A kegytemplomban engesztelő áldozatot mutatunk be lelki üdvéért, majd szentmise után rendünk sírkertjében helyezzük örök nyugalomra.
Mihály atyát gyászolja testvére és hozzátartozói, a Szalézi Társaság, rendtársai, a Szeged-Csanádi egyházmegye.
Szaléziak.HU
