Főoldal / Szalézi világ / Élt 72 évet, 5 hónapot és 15 napot - a földön...
Élt 72 évet, 5 hónapot és 15 napot - a földön...
2019-01-31 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Don Bosco • megemlékezés • szent •
Don Bosco munkatársa és életrajzírója, Giovanni Battista Lemoyne atya (1839-1916) részletesen leírta a nagy szent utolsó óráit.
Január 31-én éjfél után háromnegyed kettőkor beállt a haláltusa. Don Rua fölvette a stólát, és folytatta a haldoklók imáját. A többi elöljárókat is sürgősen hivatták. Egy pillanat alatt a szobácska megtelik papokkal, kispapokkal, laikus testvérekkel. Térdre hullanak valamennyien. Megérkezik Cagliero püspök. Don Rua átadja neki a stólát, maga pedig a haldoklónak jobbjára megy át. Jó Atyjuknak füléhez hajlik, s úgy rimánkodik neki fájdalomtól szaggatott hangon:
— Don Bosco, mi vagyunk itt, az ön fiai. Bocsánatot kérünk Öntől azért a sok kellemetlenségért, amelyet miattunk kellett elszenvednie. A megbocsátás és atyai jóindulata jeléül szentáldását adja reánk még egyszer. Majd én vezetem a kezét, és a szavakat is elmondom. — Most, miközben az áldás szavait mondja, Don Boscónak megmerevedett jobbját fölemeli, és a Segítő Szűz Mária oltalmát esdi le jelenlevő fiaira s az összes távollevőkre egyaránt.
Hajnali 3 órakor újabb távirat érkezett Rómából: „A Szentatya apostoli áldását küldi a nagybeteg Don Boscónak." Fél ötkor Cagliero a Proficiscere-t[1] imádkozza. Éppen a végére ért, amikor a Segítő Szűz Mária harangja hajnali üdvözletre kondult meg. A szobácskában valamennyien az Úrangyalát imádkozzák.
Don Bonetti azt a fohászimát súgja a haldokló fülébe, amelyet annakelőtte már annyiszor idézett fel neki: Viva Maria! Most megszűnik a hörgés, mely a szobácskát idestova másfél óráig tompa zúgással töltötte meg. Pár pillanatra a lélegzet szabaddá lesz, és nyugodt ütemben folyik. Aztán egyszerre csak megszűnik...
— Don Bosco meghal! — kiáltja Don Belmonte.
Valamennyien az ágy köré fonódnak, s látják, amint rövid szünettel hármat lélegzik. Cagliero püspök most súgja neki az utolsó fohászimát: „Jézus, Mária, Szent József, nektek ajánlom a szívemet és a lelkemet!”
Don Rua és a többi elöljárók, igazgatók, papok, kispapok és laikus testvérek, ők is mind a fájdalommal tusakodnak jó Atyjukkal együtt, aki itt hagyja őket a földön, maga pedig fölszáll az égbe! 72 évet, 5 hónapot és 15 napot élt.
Cagliero püspök nagy zokogással belekezd a Subvenite Sancti Dei[2] kezdetű imádságba, szenteltvízzel hinti meg a testet, s örök nyugodalmat esd le a lélekre. A stólát a saját válláról átteszi Don Bosco tetemére, s kezébe illeszti azt a feszületet, melyet életében annyiszor csókolt meg. Most mindnyájan letérdelnek, és a De profundis[3] zsoltárt zsolozsmázzák. Vers és vers közé sok sóhajtás, zokogás és felszisszenés vegyül. Végre Don Rua felemelkedik, s rendtársaihoz fordulva, sírástól elfojtott hangon, a következő buzdítást intézi hozzájuk:
— Kétszeresen árvák lettünk! Ám vigasztalódjunk! Ha atyánkat vesztettük el itt a földön, ugyanakkor pártfogót nyertünk az égben. Mi pedig mutatkozzunk méltóknak hozzája, az ő szent példáit követve!
- január 31-et írtak. Hajnali háromnegyed ötöt mutatott az óra.
Szaléziak.HU
[1] Proficiscere, anima christiana . . . Indulj, keresztény lélek ... A haldoklók imádságából.
[2] Jertek, Isten szentjei… A haldoklók imádságából
[3] A mélységből kiáltok fel, Uram, Hozzád… (129. zsoltár)
