Főoldal / Szalézi világ / Fedezzük fel a szalézi bíborosokat: Miguel Obando Bravo (1926-2018)
Fedezzük fel a szalézi bíborosokat: Miguel Obando Bravo (1926-2018)
2023-09-26 Kedd | #Szalézi világ
történelem • bíboros •
Az 1985. május 25-i történelmi konzisztórium volt, amelyben három bíborosi fejfedőt osztottak ki Don Bosco fiainak. Közöttük volt Managua akkori érseke és Nicaragua prímása, Miguel Obando Bravo érsek is, aki nem csak a helyi egyházban, hanem az egész nemzet számára vezető személyiségnek számított, olyannyira, hogy 2016-ban egy külön törvénnyel "a béke és a kiengesztelődés papjává" nyilvánították.
Miguel Obando Bravo a nicaraguai La Libertadban született 1926. február 2-án parasztcsaládban. Miután a granadai szalézi intézetben tanult, San Salvadorban érettségizett latinból és görögből, majd ugyanitt normál iskolában matematika, fizika és filozófia szakon szerzett diplomát.
1949-ben belépett a Szalézi Kongregációba, első fogadalmát 1950. január 31-én tette le az El Salvadorhoz közeli Ayagualóban, örökfogadalmát pedig Antigua Guatemalában 1955. október 29-én. Teológiát tanult Guatemalában, majd hivatáspszichológiát Colombiában, Venezuelában és Rómában, és 1958. augusztus 10-én szentelték pappá ugyancsak Antigua Guatemalában.
Matematika- és fizikatanár volt Nicaragua és El Salvador középiskoláiban; majd 1961 és 1968 között az el salvadori Rinaldi formációs ház igazgatója; Közép-Amerika (CAM) tartományi tanácsosa; a Szalézi Kongregáció 19. Egyetemes Káptalanájnak CAM-küldötte, amelyre 1965-ben Rómában került sor.
1968.január 18-án VI. Pál Puzia di Bizacena címzetes püspökévé és Matagalpa (Nicaragua) segédpüspökévé nevezte ki, majd ugyanazon év március 31-én szentelték püspökké. Matagalpában töltött ideje alatt különös lelkipásztori figyelmet szentelt a campesinóknak és sürgető problémáiknak.
1970. február 16-án Managua érseke lett, és ugyanazon év április 4-én vette át az érsekséget.
Nicaragua történelmének egy ellentmondásos áramlatokkal teli, nagyon nehéz időszakában tudta, hogyan kell az ellentmondásos tendenciák védőbástyájaként viselkedni. Hangosan fellépett az igazságtalanságok és az erőszak ellen, többek között pásztori levelekben és az érsekségi újság hasábjain. Szisztematikusan elítélte a korrupciót és az emberi jogok megsértését. Különösen bírálta Anastasio Somoza rendszerének korrupcióját, amely az 1972-es managuai földrengés utáni segélyalapok kormány általi helytelen kezelésében nyilvánult meg. Bírálta a Nemzetőrség által elkövetett emberi jogi jogsértéseket is. Jogos és helyénvaló állandó kritikája miatt a kormánypárti frakciók a tiszteletlen „Comandante Miguel” becenevet adták neki, mintha a sandinista ellenfelek vezére lenne.
De csak az Egyházhoz és a nicaraguai néphez hűséges Obando Bravo még akkor sem volt a sandinisták pártján, amikor 1980-ban megalakult a forradalmi kormány. Ellenezte a "nép egyházát", a felszabadító teológiát támogató radikális papságot, és betiltotta a "nicaraguai parasztmisét"; sőt, ragaszkodott a papság kánoni kötelezettségéhez, hogy megtagadja a politikai szerepet, és szembehelyezkedett azzal, amit a sandinisták „istentelen kommunizmusának” nevezett.
II. János Pál pápa 1985. május 25-én bíborossá nevezte ki, és a spinacetói Szent János evangélista címzetes püspökévé. Hazatérése után minden ember az utcára vonult, hogy üdvözölje az ország első bíborosát. Az iránta érzett nagyrabecsülésének bizonyítékaként 1987-ben II. János Pál felkérte, hogy írja meg a Colosseumban tartandó Via Crucis elmélkedéseinek szövegét.
Öt cikluson át (1971-75, 1979-83, 1985-89, 1993-97 és 1999-2005) volt a Nicaraguai Püspöki Konferencia elnöke, 1976-tól 1981-ig a Közép-Amerikai Püspöki Titkárság és Panama elnöke.
Meg volt győződve arról, hogy a problémákat párbeszéddel lehet megoldani, ezért ő volt a békére és a megbékélésre irányuló megállapodások garanciája, amelyek több alkalommal is véget vetettek az erőszaknak. Legutóbb 2007-ben kapott meghívást erre a posztra: elfogadta, de csak a Szentszék engedélye után, XVI. Benedek pápa „a nicaraguai család megbékéléséért való munkára” biztatta.
A bíboros, hűen páli püspöki mottójához , az Omibus omnia factus-hoz ( minden minden emberért ) mindig emlékezett arra, hogy az országban az Egyház nem csatlakozott egyetlen párthoz sem, hanem a nép mellett áll, és kész elítélni minden igazságtalanságot. Olyan egyházat akart, amely teljes mértékben az evangelizációnak szenteli magát, és ennek megerősítése érdekében támogatta a managuai egyházmegyei zsinatot, amelynek célja, hogy a Krisztusról szóló igazság és az emberről szóló igazság a laikus keresztények közreműködésének köszönhetően a társadalom részévé váljon.
Bíborosként nem mulasztotta el, hogy a világ figyelmét felhívja földje problémáira, és tevékenysége sem maradt rejtve: számos nemzetközi szervezet rangos kitüntetésben részesítette folyamatos lelkipásztori és humanitárius munkájáért.
Miguel Obando Bravo bíboros 2018. június 3-án hunyt el, és a managuai Redemptoris Mater Katolikus Egyetem kápolnájában nyugszik.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
