Főoldal / Szalézi világ / Fedezzük fel a szalézi bíborosokat: Rosalio José Castillo Lara (1922-2007)
Fedezzük fel a szalézi bíborosokat: Rosalio José Castillo Lara (1922-2007)
2023-09-24 Vasárnap | #Szalézi világ
bíboros • történelem •
Az 1985. május 25-i konzisztóriumban – a történelemben egyetlen alkalommal – II. János Pál pápa egyszerre három szalézi szerzetest kreált bíborossá: Alfons Maria Stickler és Rosalio José Castillo Lara kúriális püspököket, valamint Managua akkori érsekét és Nicaragua prímását, Miguel Obando Bravo érseket. Most figyelmünk a venezuelai Castillo Larára összpontosul.
1922. szeptember 4-én született San Casimiróban, a család hét gyermeke közül a harmadik volt. Korán ismerte a szaléziakat, általános és középiskolába Valenciában járt, majd a San José Gimnáziumban Los Tequesben. A bogotái szalézi noviciátusba való belépés tehát nagyjából elkerülhetetlen volt. Szerzetesi képzés, filozófiai és teológiai tanulmányok után 1949. szeptember 4-én szentelte pappá Caracasban Lucas Guillermo Castillo Hernández érsek, aki a nagybátyja volt.
1950-ben Torinóba küldték, hogy kánonjogot tanuljon a Szalézi Egyetemen, ahol 1953-ban kiváló eredménnyel végzett. 1954 szeptemberében a Szalézi Egyetem Kánonjogi Karának oktatója lett, ahol tizenegy évig tanított, először Torinóban 1957-ig, majd a székhely áthelyezésével Rómában 1965-ig.
Ragyogó elme, nagyszerű tudós és tanár, aki szorgalmas lélekkel is meg volt áldva és új projektek végrehajtásában is jártas volt, nem maradt észrevétlen először elöljárói, majd a legmagasabb vatikáni hatóságok előtt sem, akik aztán az évek során egyre újabb és egyre nagyobb felelősséggel bízták meg. Ha tömören akarjuk kifejezni a titkot, amely Artemides Zatti életét inspirálta és irányította, a lépéseket, amelyeket megtett, a munkáját, a kötelezettségeket, az örömöt, a könnyeket..., akkor P. Vecchi szavai szépen összefoglalják: "Jézus követése, Don Boscóval és Don Bosco módján, mindig és mindenhol".
1965 decemberében Venezuela tartományfőnökévé nevezték ki, de nem töltött egy évet sem ebben a beosztásban, mert 1967-ben elhívták Dél-Amerika regionális tanácsosának. Négy év után az 1971-72-es rendkívüli Generális Káptalan (GC20) megválasztotta őt az ifjúsági szolgálat főtanácsosának.
De ebben az esetben is egy másik kinevezés akadályozta meg abban, hogy kitöltse a hatéves mandátumot: 1973. március 26-án VI. Pál pápa a Precausa püspöke címet adományozta neki, és visszaküldte hazájába Trujillo segédpüspökeként. Mária, a Keresztények Segítsége ünnepén, 1974. május 24-én szentelték püspökké, püspöki mottójául a Misericordia et Veritas-t választotta.
Néhány hónappal később visszahívták Rómába, hogy 1975. február 12-től a Kánonjogi Kódex felülvizsgálatával megbízott Pápai Bizottság titkára legyen (a jelenlegi Törvényszövegek Pápai Tanácsa). Később tagja lett a II. Vatikáni Ökumenikus Zsinat rendeleteit értelmező Pápai Bizottságnak, valamint a Katolikus Nevelési és Szentségi Kongregációk tanácsadója. 1981. október 5-én a Római Kúria Fegyelmi Bizottságának elnökévé is kinevezték.
- május 22-én az Egyházi Törvénykönyv felülvizsgálatával foglalkozó pápai bizottság elnökhelyettesévé léptették elő, május 26-án pedig érsekké emelték.
Miután 1985-ben bíborossá avatták, és távozott a Jogalkotási Szövegek Dikasztériumának (akkor még a Jogalkotási Szövegek Értelmezésének Pápai Tanácsa) éléről, 1989 decemberében az Apostoli Szentszék Örökségének Igazgatása (APSA) elnökségével bízták meg, később pedig a Vatikánvárosi Államért felelős Pápai Bizottság igazgatásával is.
Az ő irányítása alatt kezdődött meg a jelenlegi vatikáni Casa Santa Marta építése, ahol jelenleg Ferenc pápa lakik.
Soha nem feledkezve meg származásáról és földjéről, több alkalommal is bírálta Hugo Chávez venezuelai elnök antidemokratikus sodródását. A venezuelai kormány egyetlen képviselője sem vett részt a bíboros temetésén, bár az elnökhöz nem kötődő regionális kormányok néhány képviselője részt vett rajta. Caracasban halt meg 2007. október 16-án.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
