Mi a boldogság, és hogyan élhetünk mind testvérekként? Mi a háború, és miért fontos a béke? A nagyszülők és az unokák közötti kapcsolat, és annak szépsége, hogy Isten ölelésében úgy érezzük magunkat, mind édesanyánk karjában... minderről szó volt a Fratelli tutti Alapítvány testvériségről és jövőről szóló találkozóján, amelyen a pápa élénk párbeszédet folytatott a részt vevő gyerekekkel.
„Gyermekek: a jövő nemzedék” – címmel a vatikáni új szinódusi aulában tartották szombaton délután a #BeHuman – mottójú eseményt az Emberi Testvériségről. A kerekasztalbeszélgetések 12 csoportban zajlottak az emberséges és békés jövő témáiról, amelyeket a Fratelli tutti Alapítvány szervezett, élén Mauro Gambetti bíborossal, a pápa vatikánvárosi helynökével. Jelen volt mintegy harminc béke Nobel-díjas, a tudományos, egyetemi élet kiválóságai, a vállalkozások, intézmények és sport, az információ, a munka, az egészség, a digitális élet, a nevelés, a helyi önkormányzatok és az élelmiszerbiztonság világának elismert képviselői. Valamennyien Ferenc pápa Fratelli tutti – k. enciklikájának buzdításából kiindulva keresték a választ arra, hogyan kerülhetjük el a háborúkat és a szegénységet.
Meghallgatni a gyerekeket
Ferenc pápa délután öt óra előtt pár perccel érkezett a gyermekek asztalához, amikor a jövő témájáról volt szó. Egy órával korábban Aldo Cagnoli vezetésével kezdődött a találkozó: Enzo Fortunato atyával ők ketten koordinálják a Gyermekek Világnapját is, amelyet május 25-26-án tartanak. A Szentatya érkezése előtt felszólalt többek között Jody Williams Béke Nobel-díjas, a Béke Városa Gyermekeknek Alapítvány gyermekeinek kísérője. A pápát fogadó műsorvezető elmondta, hogy a gyermekek számára létrehozott kerekasztal a Szentatya nagy intuíciójából született, aki arra buzdít, hogy hallgassuk meg a legkisebbeket. Ma ültetjük el azokat a magvakat, amelyek, ha kicsíráznak, segítenek jobban kialakítani a kollektív lelkiismeretet, mint ahogy azt mi tettük, felnőttek idáig. Újra föl akartuk fedezni önmagunkban a gyermeki szívet, hogy felnőttként egy olyan társadalomhoz járuljunk hozzá, ahol a barátság uralkodik, nem a háborúk és a konfliktusok – mondta el Gambetti bíboros a pápát köszöntve. Mariella Enoc, a római Gyermek Jézus Kórház volt igazgatója egy olyan projektről számolt be Ferenc pápának, amely az egész világra kiterjedően kívánja gyógyítani a kis betegeket, egy telemedicina rendszernek köszönhetően. Marco Impagliazzo, a Sant Egidio Közösség elnöke erőteljes felhívást intézett mindenkihez: ne szokjunk hozzá a háborúhoz, és a gyermekek szenvedéséhez, akik a konfliktusok első számú áldozatai.
Ferenc pápa kérdései a boldogságról
Az új szinódusi aulába megérkeztek a gyerekek, néhányan egész kicsik, édesanyjuk kíséretében: sokan odaszaladtak a pápához, kezet fogtak vele, mellé ültek, körülvették őt. Megmutatták színes rajzaikat, melyeket neki készítettek, aztán helyet foglaltak és rázendítettek egy dalra a testvériségről, ütemesen tapsolva közben: “Quello che vogliamo è la fraternità, se non ce l abbiamo che succederà?” (A testvériség, amit akarunk, de ha nem sikerül, mi lesz velünk?) A Szentatya nem akart nekik beszédet mondani, nem voltak papírok a kezében, hanem egy kérdéssel indított: „Nektek mi jelenti a boldogságot? „Az, ha mind együtt vagyunk, egy család, Isten családja” – válaszolt egy kislány. „Nekem a boldogság a béke” – mondta egy kisfiú. „És hol lehet venni a boldogságot?” – kérdezte a pápa, mire a válasz: „Azt nem lehet megvásárolni, belőlünk jön” – felelte egyikük, mire a pápa megdicsérte. Aztán a veszekedésről, a háborúról kérdezte őket a Szentatya, majd az Istennel való kapcsolat következett, amelyhez a mindennapos ima és a szeretet segít minket. Vannak gyerekek, akik a front két oldalán szenvednek ugyanattól a háborútól: akkor ők ellenségek? „Nem, mert nem tehetnek a háborúról” – hangzott a válasz. „Mind egy családhoz tartoznak”. „Ahhoz, hogy ne legyen háború, szeretettel kell megosztani a békét” – javasolták a gyerekek.
Végül a nagyszülőkről sem feledkeztek el a találkozón, imádkoztak az egyik kisfiú nagymamájáért, majd a pápa kifejtette, miért döntött úgy, hogy életre hívja a Gyermekek Világnapját. Az emberiség jövője nem a felnőttek kezében van, hanem a gyermekek és az idősek kezében. Az ő találkozásukon múlik a jövő, gondoznunk kell az időseinket, akik átadják a bölcsességet a gyerekeknek, hogy jó irányba fejlődjenek. Isten ölelésében pedig biztonságra lelünk, akár az anyukánk karjában.
vaticannews.va/Szaléziak.HU
