Főoldal / Szalézi világ / Ghána - A szaléziak küzdenek a járvánnyal és a szokásos kihívásokkal
Ghána - A szaléziak küzdenek a járvánnyal és a szokásos kihívásokkal
2020-06-18 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A ghánai szaléziaknak olyan napi kihívásokkal kell foglalkozniuk többek között, mint a gyermekek kizsákmányolása, a szegénység, a lehetőségek hiánya, ami a fiatalok illegális kivándorlásához vezető ... A Covid-19 pandémiát nemrégiben felvették a listára, a vele járó nehézségekkel együtt, amelyeket a bezártság és az összes tevékenység leállítása okoz. Nicola Ciarapica atya, 72 éves szalézi misszionárius, aki 30 éve aktív az afrikai régióban, részletes képet nyújt a jelenlegi kihívásokról.
Mi áll ma a munka középpontjában?
Műszaki iskoláink és bentlakásos iskoláink üresek, de úgy döntöttünk, hogy együtt maradunk a helyi lakossággal. Ez lehetővé teszi számunkra a nők, a fiatalok és a kiszolgáltatott csoportok társadalmi-gazdasági emancipációját célzó tevékenységek végzését.
Egy másik tevékenység, amelyet továbbra is folytatunk, a tanárok képzése a szabálytalan migráció kérdésében, a saját szakmai-nevelői útjaik lelkiismeretes megtervezése, ennek a kultúrának a megteremtése. A jótedvők segítségével mezőgazdasági eszközöket, vetőmagot és a műtrágyát osztottunk a szegény családoknak.
Végül, a társadalmi kommunikáció eszközei lehetővé teszik számunkra, hogy támogassuk a szellemi és az emberi formációt, és szellemi közösségbe hívjunk az imádság pillanataira. Az, hogy az emberekkel maradunk, segít felkészülni a pandémiáa utáni időszakra.
Az egyik legnagyobb probléma a gyermekkereskedelem. Milyen választ kínálnak erre?
A jelenség sajnos széles körben elterjedt ebben a térségben, és más atrocitások és jogsértések is kísérik: rabszolgamunka, gyermekkatonák toborozása, szexuális erőszak és kizsákmányolás, emberi szervek forgalmazása ... Ghánában a katolikus egyház mindig is az emberi jogok védelmének egyik védőbástyája volt..
Mi, szaléziak, a ghánai egyházzal, civil szervezetekkel és különféle nem kormányzati szervezetekkel három évvel ezelőtt megnyitottuk Ashaimanban a "Gyermekvédelmi Központot", amelyben az emberkereskedők kezéből meggmentett kiskorúak találhatók, hogy segítsünk nekik, oktassuk őket, és amikor lehetséges, visszajuttassuk a családjukhoz.
A hit számára milyen kihívást jelent ez a világjárvány?
Az első benyomás az, hogy a katolikusok meglepődtek a karaténnal járó intézkedéseken. Kevés keresztény rendelkezik okostelefonokkal, és még azoknak is, akiknek van ilyenük, nem lehet jó internetkapcsolatuk. Azon vettük észre magunkat, hogy egyedül kell imádkoznunk a saját otthonunkban.
Voltak olyan esetek is, amikor a plébánosok hangszórókat telepítettek a plébánia területén: ilyen módon közvetítették a rózsafüzért, a misét, a bibliai tanításokat és az egészséggel kapcsolatos információkat.
Ezen kívül számos katolikus csoport kórházi felszerelést és élelmet adományozott a rászorulóknak az országban.
Papként egyszerűen osztom a létezés új módját; erős felhívás ez, hogy a misét az élet szíveként éljük meg; "titokzatos közösséget" vállaljunk a betegekkel; a szolidaritás elősegítői legyünk...
Úgy tűnik, hogy a legékesebb lelkipásztori kép lehet kápolnáink ajtaja, amely nyitva áll az Oltáriszentség imádására: ezekben a hónapokban ezek az ajtók az Eucharisztia Krisztusának állandó jelenlétébe helyeztek minket, aki a mi földi ügyeinket elviszi az Atya szívébe.
ANS – Sunyani/Szaléziak.HU
