Főoldal / Szalézi világ / Húsvét és Don Bosco
Két fontos esemény van Don Bosco Szalézi Társaságának történetében, ami a húsvéthoz kapcsolódik: a Pinardi-kápolna megnyitása (1846) és Don Bosco szentté avatása (1934).
- április 12-én, húsvét vasárnapján nyitották meg a Pinardi-ház kis kápolnáját, ahová Don Bosco tevékenysége a korai években koncentrálódott, és ahol sok gyermek talált segítségre és vendégszeretetre.
Az oratóriumi emlékiratokban Don Bosco így ír erről:
„Egy meghosszabbított fészer volt, aminek egyik oldala a falnak támaszkodott, a másik oldalon meg egy méter körüli magasságban végződött. Talán raktárnak vagy fásszínnek használták. Le kellett hajolnom, amikor beléptem, nehogy beüssem a fejemet.
Nem jó, túl alacsony – mondtam.
Átalakítom, ahogy csak kívánja – válaszolta udvariasan Pinardi. - Kiásom, csinálok lépcsőket, kicserélem a padlót; nagyon szeretném azonban, hogy a maga laboratóriuma tényleg idejöjjön.
Nem laboratórium, hanem Oratórium, vagyis egy kis templom, ahol összegyűlhetnek a fiatalok.
Annál inkább. Szívesen segítek. Írunk egy szerződést. Magam is énekelek a templomban, eljövök segíteni; hozok majd két széket, egyet magamnak, egyet a feleségemnek. Van egy lámpám is, azt is idehozom.
A derék ember sugárzott az örömtől, hogy templom lesz az ő házában.”
„A következő vasárnap, április 12-én, mely húsvét vasárnapja volt, minden templomi bútort, játékot átköltöztettünk, és elfoglaltuk új otthonunkat. Az új templom ugyan elég szegényes volt, de mégis szabályos bérleti szerződés útján vettük birtokba, nem kellett attól félnünk, hogy súlyos nehézségek árán bármelyik pillanatban más helyet kell keresni. Az én szememben pedig egyenesen az a hely volt, amelyen álmomban ez a felirat tündökölt: Haec est domus mea, inde gloria mea.”
Ugyancsak húsvét vasárnap volt, amikor XI. Pius pápa szentté avatta Don Boscót, 1934. április 1-jén. Az Úr Jézus Don Bosco működését már kilenc éves korától fogva természetfölötti beavatkozással szabta meg, változatos életeseményeinek a hullámai egyetlen egy cél felé hömpölyögtek: Da mihi animas - Adj nekem lelkeket! Ez a vonzerő, amelyet a szívekre gyakorolt, szentté avatása alkalmával is megnyilvánult, hiszen az esemény 300 ezer embert vitt Rómába, és töltött el a szentek közösségének élő, termékeny tudatával, Torino városában pedig április 8-án 110 püspök főpapi mitrája hajolt meg a szegény pap előtt.
Az egyszerű, kopott ruhájú Don Bosco, akárcsak halandó életében, ismét bevonult a palotákba, az iskolákba, a műhelyekbe, a politika intrikákkal kitapétázott szalonjaiba; maga köré gyűjtötte az ifjúságot az utcán, az egyesületekben, a sporttelepeken. Örök helyet biztosított neki az egyház fejének, a római pápának csalhatatlan szava a bazilikák, a dómok, a templomok és kápolnák oltárain, hogy a saját személyén keresztül Krisztushoz vonja a lelkeket.
Don Bosco szenttéavatásához a húsvét előtti három napon száznál több nagy zarándokcsapat érkezett Rómába. Sok zarándok autón jött, a menetrendszerű vonatok mind a szokottnál kétszerte több kocsival közlekedtek s mégis ezeken fölül még 68 különvonatra volt szükség. A Civiltá Catiolica adatai szerint Franciaországból 6230, Spanyolországból 4350, Németországból 3750, Ausztriából 3000, Írországból 1243, Belgiumból 1000-ren felül, Csehországból 700, Lengyelországból 400, Jugoszláviából 200, Magyarországból 170, Litvániából 90 zarándok volt jelen az ünnepségen; az idegen világrészekből: Indiából 600 (Mederlet érsekkel), Argentinéból 360 (négy püspökkel), Braziliából s az Egyesült Államok¬ból 50-50, a Fülöp-szigetekről 40 zarándok vett részt a nagy szertartáson. A Szent Péter-bazilikába s előcsarnokába 88.000 belépőjegyet adtak ki, a Péter-téren pedig mintegy 150.000 zarándok helyezkedett el.
Fotó: archív felvételen a Pinardi-kápolna oltárképe és oltára látható
ANS/Szaléziak.HU
