Főoldal / Szalézi világ / Isten Szolgája Ignác Stuchly, a cseh szaléziak atyja
Isten Szolgája Ignác Stuchly, a cseh szaléziak atyja
2019-01-17 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
szentség • megemlékezés •
Égi születésnapján, január 17-én Isten Szolgája Ignác Stuchlyra emlékezik a Szalézi Család, aki misszionárius szeretett volna lenni, de Európában maradt, hogy segítse a szalézi rend meggyökerezését a szláv országokban.
Bolesław falu ma Lengyelországhoz tartozik, de régen Poroszország része volt, és az első világháború után egy ideig Csehszlovákiához tartozott. Itt született Ignác Stuchly 1869. december 14-én, keresztény értékekben gazdag, nagy, földműves családban. Miután befejezte középiskolai tanulmányait, Velehrad felé vette az irányt, hogy csatlakozzon a jezsuitákhoz. De útközben találkozott egy pappal, aki beszélt neki Don Boscóról és a szaléziakról, és Ignác elhatározta, hogy elmegy Torinóba.
1894-ben jelentkezett szalézinak. A kitartó és határozott fiatalembert Valsalicébe küldték, a Mária-fiúk közé, ahol a lengyel jelöltek készültek a szerzetességre. A novíciátus után Ivreában folytatta filozófiai tanulmányait, ahol az első generáció nagy szalézi szerzetesei végezték a formációt. Eredetileg misszióba szeretett volna menni, ezért agronómiából is diplomát szerzett. Amikor benyújtotta kérelmét, hogy misszióba küldjék, Don Rua azt mondta neki: „A te missziód északon van!” - így Olaszországban maradt, és felkészült rá, hogy elősegítse és erősítse a rend terjedését a szláv területeken.
Először Goriziában szolgált (1897-1910), majd Szlovéniában, Ljubljanában és Veržejben 1924-ig; aztán 1925-től 1927-ig a Torino közelében levő Perosa Argentínában azoknak a fiataloknak a képzését vezette, akik arra voltak hivatottak, hogy meggyökereztessék a rendet a csehszlovák területeken. 1927-ben a hazatért hazájába, és Fryštákban megnyitotta az első cseh szalézi házat. Vezetői képességeinek köszönhetően a régióban rengeteg hivatás felvirágoztatásában segített. Tartományfőnöksége alatt Csehszlovákiában 12 szalézi ház nyílt meg 270, kivétel nélkül cseh és morva szerzetessel, továbbá a misszióban dolgozó 20 másik szalézival.
A balkáni háború és az első világháború szélesebb körű következményei után Stuchly szembe találta magát a második világháborúval, majd a kommunizmus terjedésével: a szaléziak házait lefoglalták, a rendtársak szétszóródtak, vagy besorozták őket, és látta elpusztulni azt a munkát, amit az életével megszentelt.
1950 márciusában, néhány nappal a "Barbárok éjszakája" előtt agyvérzést kapott és ettől fogva ágyhoz kötötten élt. 1953. január 17-én este csendesen távozott az élők sorából.
Isten Szolgája Ignác Stuchly élete nagy részét felelősségteljes posztokon töltötte: volt ekonómus, prefektus, igazgató, tartományfőnök. Egy kicsit olyan volt, mint példaképe, Don Rua, aki képes volt közvetíteni Don Bosco szellemét a következő nemzedékeknek. Olyan ember volt, aki számos különböző földrajzi, nyelvi és kulturális valóságban élt (Morvaország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Szlovénia, Olaszország területén), még a határmenti területeken is, és mindenhol Istent szolgálta a béke, az egység és a népek közötti megbékélés jegyében.
Pierluigi Cameroni/ www.ascczech.cz/Szaléziak.HU
