Főoldal / Szalézi világ / Laura Meozzi – a lengyel gyerekek "mamája"
Laura Meozzi – a lengyel gyerekek "mamája"
2019-08-30 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
szentség • megemlékezés • FMA •
Égi születésnapján, augusztus 30-án Tiszteletreméltó Meozzi Laura szalézi nővérre emlékezik a Szalézi Család, aki jómódú olasz családból indult, de annyira lenyűgözte a szalézi hivatás, hogy elhagyta a kényelmet és a jólétet, hogy a Segítő Szűz Mária leányaként a legszegényebb fiatalok nevelésének szentelje magát először Szicíliában, majd Lengyelországban.
Meozzi Laura 1873. január 5-én született Firenzében, Alessandro és Angéla Mazzoni gyermekeként, jómódú nemesi családba. Nem sokkal később Rómába költöznek, ahol édesapja hivatalnok lesz a Pénzügyminisztériumban. Laura iskoláit a Dorottya-nővéreknél kezdi, később pedig orvosi tanulmányokat folytatott. Lelki vezetője, egy szalézi atya arra bátorítja, feleljen az Úr hívására, és segített neki, hogy ott tudja hagyni a gazdagságot és jómódot, hogy a legszegényebb kislányokon keresztül Jézust szolgálja. Sok-sok végigimádkozott éjszaka után Laura 1898-ban szalézi nővér lesz. Közel 23 évig dolgozott Olaszországban, a legtöbbet Szicíliában, egészen 1921-ig, amikor is megválasztják az első lengyelországi missziós út apácáinak vezetőjévé. Ezekben az években bontakozott ki Laura nővér egyik legkitűnőbb tulajdonsága: az anyaság.
Mateczka
Laura Meozzit tartják az FMA közösség megalapozójának Lengyelországban. Átjárta az evangélium és a szívében a szalézi karizma tüze égett. Tudta, hogyan lehet olyan közösségeket létrehozni, amelyek Jézust akarják követni az evangélium igényes útján. Biztosította a szilárd formációt minden nővér számára. Felismerte, hogy Don Bosco megelőző módszerét, amelyet a szeretet ösztönöz, még a gyermekkoruktól megfosztott gyermekek szélsőséges helyzeteiben is alkalmazni lehet, az árvák, magányos, elhagyott gyermekek számára is elfogadható. A találkozásait együttérzés és bizalom jellemezte még a legkétségbeejtőbb helyzetekben is. Meg volt győződve arról, hogy mindenkiben találhat olyan értékeket, amelyeket pozitív irányban lehet fejleszteni, ápolni és jóra használni.
A nevelés, különösen a szegény lányok és gyermekek voltak nevelői küldetésének kiemelt területe. Mazzarello anyához hasonlóan szalézi szeretetreméltóságból és mornesei egyszerűségből álló gyengéd kedvességgel volt megáldva. A lengyel gyerekek „mateczká”-nak, vagyis mamának hívták.
Új árvaházak
1922-ben Laura nővér öt apácatársával együtt útra kelt Rozanystokba, ahol egy házat kellett létrehozniuk a háború árvái számára. A házat hamarosan nyolcvan, nagyon szegény, vadóc kisfiú és kislány tölt meg, akikből a nővérek egy nagy családot formálnak. A legszerencsétlenebb kisgyerek így fogalmazott: „Volt egy súlyos gyomorbetegségem, de Laura anya - akit mindenki mateczkának hívott - olyan gondosan ápolt, mintha a saját gyermeke lennék, annyira odafigyelt ránk, mintha mindannyiunk édesanyja lett volna. De legnagyobb gonddal a legszegényebbeket óvta...” A kormányzói felügyelőre olyan nagy hatást tett az intézmény, hogy elhatározta: „Ide még kétszáz árvát fogunk küldeni.” A kormány és a nemesi családok felajánlották segítségüket, így terjeszkedtek Isten áldásával a Segítő Szűz Mária Leányai, noviciátust és új árvaházakat nyitva.
Laura nővér 1922-től 1940-ig igazgatónő, később pedig tartományfőnöknő volt, ezalatt 9 intézetet nyitott és 110 apácát taníttatott.
Lengyelországban a háború alatt
A II. világháború idején a konzul haza akarta küldeni, de ő ottmaradt Lengyelországban, egy árvaházban a Sakiszki-erdőben, parasztasszonynak öltözve. Mazzarello anya írásaihoz nagyon hasonló, titkos levelekkel tartotta a lelket a lengyelországi apácákban. A háború végén, amikor meghatározták Lengyelország új határait, az apácáknak és 104 gyermeknek el kellett menniük Wilnóból egy különvonattal, hogy visszatérjenek az új Lengyelországba. Voltak közöttük törvénytelenül elrejtett gyermekek és partizánok is családjaikkal. Laura nővér vállalta az agyonlövetés kockázatát, fáradhatatlanul imádkozott, és elnyerte a Szűzanya kegyelmét.
Újrakezdés
Ezután még tizenkét új házat alapított és újra elindította a noviciátust, ahová visszaköltözött az életerő, az öröm és a mosoly. A közösségben hangsúlyozta a feltétel nélküli elfogadást, olyan légkört teremtett, amelyben mindenki mindig otthon érezhette magát. Egy olyan házat, ahol nyilvánvalóak voltak az öröm jegyei, még akkor is, ha a legszigorúbb szegénységben éltek, és mindig készen álltak arra, hogy bárkinek segítsenek. De ekkor már egyre fáradtabbnak érezte magát. Az apácák és minden jelen lévő imájának kíséretében halt meg Pogrzebienben (Lengyelország), 1951. augusztus 30-án.
1986-ban kezdték meg ügyében a boldoggá- és szenttéavatási eljárást Lengyelországban, amelynek egyházmegyei szakaszát 1994-ben zárták le és 1999-ben adták le Rómában. 2011-ben XVI. Benedek pápa nyilvánította tiszteletre méltóvá.
A lengyel szalézi nővéreket és a helyi embereket nem kell meggyőzni Laura anya szentségéről. „Sugárzott róla a jóság” – mondják. Ők már sok csodálatos gyógyulás tanúi voltak és folyamatosan imádkoznak a közbenjárásáért, habár Rómában óvatosak és még mindig vizsgáljak a felterjesztett eseteket. Szemüveg, imakönyv, rózsafüzér, íróasztal, ágy és néhány fénykép - ennyi marad Laura Meozzi nővér után, és még sok kép azokról a gyermekekről, akiknek szülei imáikban a közbenjárását kérték.
www.cgfmanet.org/plus.dziennikzachodni.pl/Szaléziak.HU
